u.n.k.l.e. – war stories

csócsálom és rágcsálom, kissé kelletlenül csámcsogok felette, próbálom megszeretni, ezt meg azt sikerül is, de hiába egyensúlyozom azt ízt a nyelvem hegyén, a következő harapásnál bors vagy kömény kerül a fogam közé és jön a fintor. ezzel a kelle(me)tlen kulináris hasonlattal tudnám jellemezni az u.n.k.l.e. (james lavelle és richard file) új, sorban harmadik albumát, a war stories-t. kezdek is félni, hogy a szigetes fellépés során majd csak félhídba fogok lemenni, de legalább elhajlok kissé.

jó szám volt az in a state, nem mondom, lehetett rá jobbra meg balra dülöngélni, andalogni a siránkozó vonósokra, s bágyadozni graham “megaludt-a-tej-a-számban” gouldman hangjára, de könyörgöm, a war storieson miért fakad legalább öt nóta ugyanerről a tőről? komolyan, az ember valami vadságot várna, ha már elvileg háborús történeteket mesélnek neki. az unkle pedig képes arra, hogy szétrombolja a világot, hogy aztán azzal a lendülettel újra is rakja. nézd csak meg ezt:

ilyen durvulás mellé vajh kell a konstans szüttyögés? módjával talán, hisz lavelle és file érzékeny húrokkal is szeret játszadozni, és néha hátborzongatóan jól csinálják: a war stories esetében a fintorgást az okozza, hogy az ütősebb instrumentálra pakolódik rá a ködös tekintetű révedezés. tőrömbe dőlök mindjárt…

még szerencse, hogy az album nagyobbik szeletéhez ezúttal is sikerült impozáns vendéglistát kerekíteni: josh homme (queens of the stone age) hozza a szokásos flegma stílusát a restlessben, a may day-ben vebdégeskedő autolux new wave módra szül revolúciót, a két számot is éneklő gavin clarknak pedig különlegesen fájdalmas hangja van, mintha csak mark hollist hallanám a talk talkból. persze, az igazi sztár a the cult frontemebere, ian astbury, aki az album legjobb számát énekli (meg még egy másikat is): a burn my shadow-ból azóta kislemez is lett, s klip is készült hozzá kovács dokival. íme:

valószínűleg astbury nem teszi jelenését 2007. augusztus 8-án, mikor az unkle a sziget feszko keretében koncertezik a wan2 sátorban, s abban sem bízom, hogy olyan audiovizuális élményben lesz részünk, mint amit a banda menedzsmentje ígér, de a turné egyik setlistjét elnézve azért biztosan szétkapják a sátrat. a war stories pedig félig-meddig bedtime stories, így megérdemel vagy csillagot.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Azt mondják ők a hazai rap legizgalmasabb bandája – most új le... A SÉF (Sör és Fű) nevű formációról már régóta megy a szóbeszéd magyar underground körökben, hogy mennyire fasza csávók, mennyire fasza és izgalmas zenével. Egy biztos: a nevük és a marketingjük csillagos ötös és egy-két pörgetés után annyit mondhatok...
Már van értelme a mai napnak: itt az új Szabó Benedek és a Galaxisok... Nem tudom, hogy nektek is olyan rossz napotok van-e, mint nekem, de ha esetleg igen, akkor itt a Nap Vidám Híre: megjelent Szabó Benedek és a Galaxisok új lemeze, A Legszebb Éveink címmel. Az album első számához (A Teljesség Felé) már készült egy kli...
Mindent bele, amink van – Asking Alexandria: The Black-kritika Nem volt még banda, amelyet egy időben jobban gyűlöltem volna, mint az Asking Alexandriát. Az első két röffenésük (=albumuk) számomra – a BMTH akkori borzalmaival egyetemben – a metalcore nélkülük is eléggé ingatag színvonalának legalját képviselte. ...