u.n.k.l.e. – war stories

csócsálom és rágcsálom, kissé kelletlenül csámcsogok felette, próbálom megszeretni, ezt meg azt sikerül is, de hiába egyensúlyozom azt ízt a nyelvem hegyén, a következő harapásnál bors vagy kömény kerül a fogam közé és jön a fintor. ezzel a kelle(me)tlen kulináris hasonlattal tudnám jellemezni az u.n.k.l.e. (james lavelle és richard file) új, sorban harmadik albumát, a war stories-t. kezdek is félni, hogy a szigetes fellépés során majd csak félhídba fogok lemenni, de legalább elhajlok kissé.

jó szám volt az in a state, nem mondom, lehetett rá jobbra meg balra dülöngélni, andalogni a siránkozó vonósokra, s bágyadozni graham “megaludt-a-tej-a-számban” gouldman hangjára, de könyörgöm, a war storieson miért fakad legalább öt nóta ugyanerről a tőről? komolyan, az ember valami vadságot várna, ha már elvileg háborús történeteket mesélnek neki. az unkle pedig képes arra, hogy szétrombolja a világot, hogy aztán azzal a lendülettel újra is rakja. nézd csak meg ezt:

ilyen durvulás mellé vajh kell a konstans szüttyögés? módjával talán, hisz lavelle és file érzékeny húrokkal is szeret játszadozni, és néha hátborzongatóan jól csinálják: a war stories esetében a fintorgást az okozza, hogy az ütősebb instrumentálra pakolódik rá a ködös tekintetű révedezés. tőrömbe dőlök mindjárt…

még szerencse, hogy az album nagyobbik szeletéhez ezúttal is sikerült impozáns vendéglistát kerekíteni: josh homme (queens of the stone age) hozza a szokásos flegma stílusát a restlessben, a may day-ben vebdégeskedő autolux new wave módra szül revolúciót, a két számot is éneklő gavin clarknak pedig különlegesen fájdalmas hangja van, mintha csak mark hollist hallanám a talk talkból. persze, az igazi sztár a the cult frontemebere, ian astbury, aki az album legjobb számát énekli (meg még egy másikat is): a burn my shadow-ból azóta kislemez is lett, s klip is készült hozzá kovács dokival. íme:

valószínűleg astbury nem teszi jelenését 2007. augusztus 8-án, mikor az unkle a sziget feszko keretében koncertezik a wan2 sátorban, s abban sem bízom, hogy olyan audiovizuális élményben lesz részünk, mint amit a banda menedzsmentje ígér, de a turné egyik setlistjét elnézve azért biztosan szétkapják a sátrat. a war stories pedig félig-meddig bedtime stories, így megérdemel vagy csillagot.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Mindent bele, amink van – Asking Alexandria: The Black-kritika Nem volt még banda, amelyet egy időben jobban gyűlöltem volna, mint az Asking Alexandriát. Az első két röffenésük (=albumuk) számomra – a BMTH akkori borzalmaival egyetemben – a metalcore nélkülük is eléggé ingatag színvonalának legalját képviselte. ...
Ingyen lemez kell? A Mantra Porno most ad egyet! Két vadonatúj dal ősbemutatóját is hallhatja a közönség a Mantra Porno következő koncertjén március 7-én, pénteken a budapesti Gödör Klubban. A zenekar ezen az estén hivatalosan is bemutatja a Cukormáz című maxiját, és ajándékot ad a rajongóinak. ...
A megtalálás öröme – kritika az Esti Kornél Ne félj albumáról... Húsvétkor jelentette meg harmadik nagylemezét az Esti Kornél, mely az elmúlt időszakban (na jó, másfél évben) nagy változáson esett át. Mint ahogy egy interjú során ki is tárgyaltuk a srácokkal, kénytelenek voltak személyi cserét végrehajtani az ének...
  • ae

    hát ezzel a cikkel meg mi történt?

  • Mintha teljesen más lemezről szólna ez a kritika, mint amit nekem “War Stories” címmel eladtak. Persze nem vagyok meglepve, mert én eddig az UNKLE-ről csak szidó kritikát olvastam, és az esetek túlnyomó többségében mindig olyasmivel van baja a rívjúereknek, amit én képtelen vagyok kihallani ebből a zenéből.

    Az eddigi UNKLE-ökhöz képest a WS kifejezetten zúzós szerintem, a NNL számainak több mint a fele lassú, ezen kb. 2 van. Az In a State semmilyen tulajdonságát nem tudom nyomokban sem felfedezni az új cuccban, ellenben ha valami zavar ezen a lemezen, az az, hogy mennyi szám ismétli a Safe in Mind valamely vonatkozását – a Burn My Shadow kifejezetten olyan, mintha csak az éneket cserélték volna le, de maga a zene ugyanaz lenne.

    Megvan nekem az elméletem arról, hogy miért én vagyok az egyetlen ember a földgolyón, akinek az UNKLE szőröstül-bőröstül tetszik, de tervezek saját Sziget-ajánló bejegyzést én is, és ezt majd inkább abban írom meg.

  • számomra mindig is az első unkle-album lesz az alap: szeretem a never, neverlandet is, de sokáig kellett kokettálnunk, mire ez kölcsönös lett (a részemről :). talán egyszer a war stroies is beér, mindenesetre vissza-visszatérek hozzá.

    a cikket javítottam, most már teljes pompájában olvasható. 🙂

  • gligliglá

    Az In a State-et Rich File énekli egyébként