öreg stones nem vén stones

mint macska az esőt én is olyan biztonsággal éreztem, hogy nem lehet rossz a koncert, amikor pedig beléptem az arénába és megláttam a színpadot – a vágyott kinézetre építve -, akkor már teljes bizonyossággal tudtam is.

az előzenekar nyom nélkül tűnt el, pedig nem nyomtak rossz zenét. nagy megtiszteltetés, de nem túl hálás dolog a stones előtt játszani.

9re vártam az igazi kezdést, negyed10 lett belőle. villantak a fények, megszólalt a gitár, élet költözött a színpadra, indult a buli. semmi öreges tötyörgés, megfontolt nyugdíjas tempó, gördültek a kövek rendesen.

a fantasztikus méretű kivetítőnek köszönhetően alaposan megszemlélhettük a tagok ráncait, keith richards bütykös ujjait. érthetetlen számomra hogyan tud még mindig játszani ilyen kezekkel?!? koncert közben nem egyszer kaptam azon magam, hogy mindenről elfeledkezve bámulom, vizsgálgatom a kivetítőn feltűnő alakot. mindegyik tag látványa elég valószerűtlen, de a pálmát természetesen kr viszi el, aki – látva őt ez nem kétséges – csak az alkohol és a drogok konzerváló hatásának köszönheti, hogy még a színpadon van.

mint prágában itt is volt b színpad, számítottunk rá, hogy a zenekar egyszercsak feltűnik a közelünkben, ami történt mégis váratlan volt. először nem is hittem a szememnek, az nem lehet, hogy jön kifelé a nagyszínpad! de! lehet. semmi alagút, egyszerűen a nagyszínpad egy része megemelkedett és szépen kivonatozott a b színpadig, a küzdőtér másik felére. az őrjöngést, ami útját kísérte, nehéz lenne szavakba önteni.

nem volt hosszú koncert, még két órás sem, a ráadás pedig kifejezetten soványra sikeredett – egyetlen szám -, de ne legyünk telhetetlenek, a produkció bizony fantasztikus volt, kr kissé groteszk magánszámát bőven feledtette a fantasztikus hangú – és lábú – vokalista.

levezetésként ücsörögtünk még kicsit a küzdőtéren, megvártuk míg megérkezik a szalag, hogy kitessékeljen minket. a színpadot bontották, a stadion takarították, mi pedig elindultunk hazafelé.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ború és mosoly a hajó gyomrából – Koncertbeszámoló, Vad Fruttik, A38... Hosszú idő után újra koncertbeszámolót olvashattok a Fesztblogon. Nem, mostanában nem járt egy világsztár sem hazánkban (vagy ha igen, nem jutottunk el a koncertjére), egyszerűen elmentünk, hogy végre meghallgassunk egy jó klubkoncertet így az ősz be...
Tiprás a Liliomban Szűzi ártatlanságunknak a Tues-DIE Reboot második estéjén három lelkes banda vetett véget. Erőszaktétel és liliomtiprás azonban a címmel ellentétben mégsem történt, felnőtt korú hallójáratainkat önszántunkból fordítottuk a Certain Treatshot, a the pf...
mélyen tisztelt elnök úr! "Viccelsz, hülyéskedsz, átversz? A híres Kokó Dzsámbó?" Banyek. Nem hittem a fülemnek, mikor azt mondta a freeblog jegyosztó embere: "menj és tudósíts!" Egy ekkora volumenű sztárhoz kirendelni egy ilyen minimál szókincsű bloggert, mint én? "Thank you...
  • Tóth Zoltán

    Üdv!
    A koncert tényleg fanzastikus volt és úgy látom a 2. kép is onnan készült ahol mi is álltunk!
    Ugyanezen a helyen egy Réka nevű lány is fényképezett aki megígérte küld nekem emailen képeket, de a telefon rosszul mentette el az email címét és így nem tudom felvenni vele a kapcsolatot.
    Ha esetleg olvassa ezt az oldalt és itt van lehetőség ilyen keresésre, akkor annak örülnék, mert jó képeket sikerült csinálnia.
    Köszönettel és reméynkedve
    Tóth Zoltán
    katacomp@gmail.com

  • Tényleg atom koncert volt!
    Én ugyan nem Réka vagyok, de csináltam képeket (mi a fene, mi is épp ott álltunk :D), sztem kukkold meg a blogomon őket, lett egy kép, ha gondolod, küldök belőle.

  • mármint nem egy kép lett, hanem egy jópár (még azokon kívül is)