Szombat 14 – Hegyalja

Mivel szombat reggel már vagy 35 fok volt, ezért a koncertek
előtt csobbanunk egyet a Tiszában, és persze mindannyian jól leégtünk, de ez
részletkérdés. Fürdőzés és az első egy-két fröccs után aztán elindultunk a Subscribe koncertjére. A korai kezdés
(15:50) és tűző nap ellenére kifejezetten sokan voltak a koncerten – ez egy
kicsit meg is lepett, én lemaradtam a Subsrcibe befutásáról…

De hát mégiscsak
sokan voltak, és volt minden, ami egy ilyen koncerthez illik – headbangelés
(derékig érő rasztákkal), meg bodysurfing, üvöltözés, hörgés, könzönségbe
rohanás az énekes részéről, szóval igazi HC buli volt. Subscribe után az Alvin és a mókusok következett – na
őket viszont kifejezetten nem kedvelem, de a többség akaratának engedve
ottmaradtam, de amikor a basszusgitároslány, Viki, egy nagyon csúnya
menyasszonyi ruhában elkezdett énekelni, ráadásul elég hamisan is,
elérkezettnek láttuk az időt, hogy továbbálljunk és megtekintsük az egyes számú
nyíregyházi underground zenekar koncertjét a Jim Beam sátorban. Ők a Jurij, és Nyíregy közelsége miatt nem
meglepő, hogy a még mindig elég korai időpontban is szép számmal jelentek meg a
lelkes rajongók és lokálpatrióták. Az énekes meg is jegyezte, hogy azt hitte,
hogy esik az eső, azért vagyunk ennyien, pedig nem is. Nekem új kedvenc számom
lett, a Konvergens („Legyen egy sorozat / a határértéke: A / Hogy mikor
konvergens, azt elmondom mindjárt / Hogyha bármely epszilonhoz / ami egy
icipici pozitív szám / Létezik egy küszöbindex / akkor már király”). Végre lesz
mit dúdolgatnom Analízis előadáson is, király! A Jurij-t a 30Y váltotta, de egy-két szám után inkább átmentem a Yellow Spots belezős rakkendroll
műsorát nézni, mert az mindig jó és mókás, és természetesen most is az volt. De
sajnos a 40 fokos meleg és a tűző nap rontott a koncert élvezhetőségén, így
aztán visszamenekültem a többiekhez, akik idő közben a 30Y-ról átvándoroltak Zagar-ra a Caféba. Zagar is a szokásos
formáját hozta, közben egy vécélátogatás során belehallgattam a szomszédos
színpadon folyó Malacka és a Tahó koncertbe
is. Zagar után visszamentünk a nagyszínpadhoz, ahol már kezdett is Quimby. Velük kb. ugyanúgy vagyok mint
a HS7-nel, a koncert még számomra is jó
volt és élvezhető, pedig nem vagyok rajongó. Közben megőrültünk és vad
fotózkodásba kezdtünk, valamint összeismerkedtünk egy kedves lánnyal is, akinek
épp szerelmi bánata volt, mert a pasija (illetve nem a pasija, csak a
„kiszemeltje”) inkább minket akart a nyakába venni, hát, ilyen az élet. A
szünetben befizettünk a sokadik fröccsre illetve lenyomtunk egy-egy lángost,
majd vissza is tértünk a nagyszínpadhoz, hiszen jött a fesztivál fő-fő
fellépője, a Bloodhound Gang.
Koncert előtt megtárgyaltuk, hogy igazából mindenki csak nagyon régen szerette
a Bloodhound Ganget és már tökre nem emlékszünk a számokra, de hátha majd
koncert közben eszünkbe jutnak. Nos, nem így lett, kb. a harmadik (számomra)
ismeretlen szám után (najó, az Along Comes Mary-t ismertem) inkább átmentem PASO-ra, mert az ő számaikat legalább
tényleg kívülről tudom. Hát, nem ez volt életem legjobb PASO koncertje, sőt (a
hangosítás nem volt az igazi), de azért hozták a szokott formájukat, az emberek
megőrültek, táncoltak, énekeltek, meg még lökdösődtek is, amit ugyan nem illik
egy ska-koncerten, de ezt a problémát hosszasan tudnám ecsetelni. Két szám
között a távoli Nagyszínpadról átcsengett a „You and me baby ain’t nothin’ but mammals” – úgyhogy végülis elmondhatom, hogy hallottam a legnagyobb
Bloodhound Gang slágert élőben, de legalábbis a refrénjét. Egyébként az ott
maradottak elmondása szerint a BHG jó durva show-t nyomott, volt Unicum ivás
tölcsérből, meg színpadon pisilés és hasonlók, biztos remek volt. Ja, és volt
három majomnak öltözött ember is (tudjátok, mint amilyenek a Bad Touch – gyk. a
majmos – klipben vannak), akik az est folyamán a fesztiválon kommandóztak
össze-vissza. Miután vége lett a PASO-nak is meg a Bloodhound Gang-nek is, kis
csapatunk újra egyesült, és megkíséreltünk bejutni a Pendulumra, kevés sikerrel
– a Café előtt álló tömeg látványa elijesztett minket, így végül a Jim Beam
sátorban kötöttünk ki, ahol a Vamp nevű zenekar nyomta. Ők leginkább
feldolgozásokat játszottak – szerintem nem annyira nagyon jól – meg funky-s
témákat, volt sok fúvós meg ilyenek, de kicsit hakni-zenekar feelingje volt az
egésznek. A Vamp után egyszercsak vizespóló verseny kerekedett, hát azt is
megnéztük, persze csak tisztes távolból. Aztán rájöttünk, hogy hopp, a Pepsi
Színpadon Macskanadrág van, ezért gyorsan átmentünk, de csak kb. az
utolsó másfél számot láttuk, ami viszont épp elég is volt hogy megállapítsuk,
hogy a MNG zenéje se változott sokat az elmúlt néhány év alatt. Mivel időközben
a Pendulumnak is vége lett (állítólag jó volt), bejutottunk a Caféba, ahol
ekkor már Palotai játszott (legalábbis a program szerint, bár a színpadig nem
jutottunk el, így erről nem győződtem meg személyesen). A sátorban viszont még
mindig elég sokan voltak, meleg is volt, fáradtak is voltunk, ráadásul a nap
folyamán legalább 2 liter
bort magunkhoz vettünk (fejenként természetesen), úgyhogy inkább elmentünk
aludni, és ezzel gyakorlatilag be is fejeztük a fesztiválozást, de
természetesen jövőre ugyanitt!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hegyalja fesztivál, az szombat Hamar lett szombati nap, pár óra alvás után aztán kicsorogtál a panorámádba, de nem jutottál messzire, mert az vadász hubertusos üveg úgy elejtett magának zsákámányaként kora reggel, hogy ínnye. Ennek következményeként még délután 5-kor is harcban ál...
Ahol a part szabad! Fesztiválozz, magyar! - Hegyalja Fesztivál, az Tokajhoz! 2007. július 11-15. Tavaly azt mondtad, hogy a tokaji fesztivál megnyerte nálad az éves versenyt, és ezt tartottad idáig, még a Sziget fesztivál sem tudta összességében felülmúlni. Persze, ho...
Hegyalja péntek 13 Péntek délután kisebb-nagyobb bonyodalmak után, 6 körül értem kis hazánk egyik legnevesebb borvidékére, Tokajba, hogy fesztiválozzak egyet a Tisza partján. Tavaly már jártam itt, és azt kell mondanom, hogy talán ez a leghangulatosabb vidéki fesztivál...