Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből

Volt kiállítás megnyitó, aztán fesztivál megnyitó, a hőségben is hűségeseknek jutott gyümölcs és bor. Elkezdődött hát, elmaradt előadással, fesztiválnyitó előadássá átkeresztelt, a Régi Zsinagógába átköltözött Odüsszeiával. A kijevi Lesz Kurbasz próbálta a máris fáradtnak tűnő színházi karavánt átvezetni Odüsszeusz kalandjain. De csak próbálta, mert az igazán érdekesen induló előadás fél óra multán igencsak elfáradt. Nehéz utazás ez, belátom. Az ókori és a modern, kísérleti színház elemeivel egyaránt dolgozó három színész Odüsszeusz kalandos utazását és hazatérését egy rövidebb út bemutatásával próbálta ábrázolni. Ez a rövidebb út a lélek útja, a belső béke, hiszen ha ezt megleled, akkor megérkeztél, akárhol is vagy. A szép képeket olykor bántóan „koszos” képek zavarták meg, úgy tűnt az alkotók nem tudtak mit kezdeni az idővel. Az előadás várakozás, ígéret maradt csupán, a Lesz Kurbasz művészeire vár még az a belső utazás, hogy e darabbal egyszer ők is végére érjenek bolyongásaiknak.

Nem volt telt ház, a többség tutira ment, s az esti Goda előadást választotta. Ez így volt jó. A SZASZSZ fizikai leválásával a Thealter régi fényében ragyoghat, jelezve, hogy ez egy önálló fesztivál, szegedi fesztivál, immár a tizenhetedik.

Thealter – „Lesz Kurbasz” Országos Színházi Központ (Ukrajna): Odüsszeia

szereplők: Larisza Rusznak, Olekszander Formancsuk, Andrij Vogyicsev
fény: Jevgen Kopjov
hang: Olekszij Szikorszkij
látvány: Volodimir Karasevszkij
jelmez: Olga Novikova
rendező: Olexander Bilozub

A fesztiválról itt olvashatsz, a fesztivál hivatalos blogját itt olvashatod.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy szerelem három éjszakája Bevallom, felkészületlenül huppantam bele a Kamaraszínház (Nagymező u. 7.) nézőtéri székbe március 3-án, este 19.00-kor. Ajánlották ismerősök, hogy nézzem meg az Egy szerelem három éjszakája című előadást, én pedig elfogadtam. Igen ám! De azt senki ...
Fellebbezés „Négy család. Kilenc ember. Tizennégy sors. Az életünkről van szó." - írja az előadás színlapja kissé nagyképűen, de az előadás ismeretében valahogy mégsem tűnik annak: a Fellebbezés tényleg az életünkről szól. Na, nem az ÉLETÜNKRŐL, hanem az életünk...
nemzeti érzés valami ilyesmiért van a színház, hogy ilyen legyen. a paradicsomleves koncepcióját ugyan nem sikerült megértenem, hiába a betűtészta benne, de gondoltam: nem is kell mindenben értelmet keresni. nyílt nap volt a Nemzeti Színházban - először, de a sik...
  • Az előadás egyik legnagyobb következetlensége volt, hogy miközben erősen épített az oralitásra, teljesen semmibe vette azt. Gondolok itt a Homérosz-szerzőség felerősítésére, amely minden bizonnyal csak egy későbbi igény szülte kényszeres kategorizáció eredménye. Éppen akkora hiba az Odüsszeiához konkrét szerzőt társítani, mint egy mondakörhöz (pl. Nibelung-ének). Szóval elég naív volt, ahogy ottan a színpadon a Homérosz dramatizálgatott. Sőt, az interpretáció komolyságát tekintve, egyenesen ciki.
    Lehangoló volt nyitóelőadásnak. Erőltetett, vontatott és valóban néhol zavaróan és bántóan “koszos”.

  • Sokáig kerestem az előadásra jó szavakat, de aztán rájöttem, a dilettánsnál jobbat nem találok. Csak nem volt szívem leírni.