négerek, balaton, mellkasok

Először is bocsánatot kell kérjek, mert hogy ilyen rég jelentkeztem be
ide, hogy aztán megmondjam, hogy itt Zamárdiban, a Balaton Soundon mi a
nagy helyzet. de aztán most eljött ennek az ideje, két nap
lemaradással, mint kellett volna, de hát akkor itt a pörgés, hogy alig
lehet lépést tartani vele, és alig van fél órám, hogy egy számítógép
elé kerülhessek. na de elég a kifogásokból, írom, amit le kel írni.

a pénteki napról csak annyit szeretnék írni, hoyg a Basement Jaxx beváltotta a vele szemben támasztott hitet, hogy körülbelül a fesztivál legjobb koncertjét fogják csinálni. és igen, én legalábbis bizton állíthatom, hogy eddig ez volt a legjobb koncert itt; az show műsor amit lenyomtak, hát az nem volt mindennapi dolog. képzeljetek el egy fuvós, gitáros, dobos zenekart három néger énekes nővel, és máris meghaltok, ha ezt összevegyítetek azzal a hangzással, amit itt a Balaton partján tőlük lehetett hallani. igazság szerint ezt nem is lehet leírni igazán, ezt át kell élni. a lényeg, hogy hozták a színvonalt – ha nem jobban – mint amit tavaly a Szigeten.

előttük nem sokkal lépett fel az Anima Sound System, és ők sem okoztak csalódást senkinek sem, azt hiszem. már ekkor megtelt a Heineken Nagyszínpad előtti tér, nem hogy a későbbi koncerten, amit az előző bekezdésben említettem meg.

és hogy még mindig visszafelé haladjunk az időben, meg kell jegyezzem, hogy Patrice, a félnéger srác, a tejlesen néger együttesével elhozta nekünk Jamaicát, egészeben, egy kicsit talán még tovább is fejlesztve az igazán találó és teljes raggie zenéjükkel.

ugyebár a szombati napot sem jelentettem le, akkor álljon most gyorsan az itt. nagyszínpad, Oi-Va-Voi, egy olyan együttes Londonból, akik ha jól hiszem magukkal ragadták az itteni közönséget, elég rendesen. az egyik énekes majdnem teljesen perfekt magyar nyelven szólt a néphez, akik ezt elég rendesen viszonozták. lassan naplemente lett, és a hangulat egyre fokozódott, a zenekar hihetetlen produkciót mutatt be a mélyen tisztelt publikumnak.

a Brand New Heaviesről csak annyit szeretnék írni, amit a koncert közbeni lendületben jegyzeteltem le a kis jegyzetfüzetembe: omlós, finom keksz, kemény csokidarabkákkal. hatalmas nagy koncertet csináltak, iszanyatosan kifinomult zenei izléssel, és beleéléssel.

azt hiszem még meg kell említsem a Kruder & Dorfmeister párost, akik a Nagyszínpadon mutatták meg többezer embernek, hogy az elektronikus zene sem cska arról szól, hogy tucctucctucctücc, hanem, mielőtt még unalamssá és monotonná válna az egész zene, azelőtt, mindig, folyamatosan, telejs értékben úgy tudnak váltani, és változatossá tenni ezt a gépi zenét, hogy az a nem ehhez szokott fülnek is élvezetes legyen.

nem maradt más hátra, mint hogy túléljük a mai napot is, és élvezzük a mai fellépőket, és a Balaton Sound utolsó napját. (képeket pedig dögivel készítettem, és egy igazán színvonlasa Balaton Sound galériát ígérhetek nektet, miután hozzájutottam egy olyan géphez, ahová felrakhatom őket.)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

nekem a balaton Már tegnap úgy éreztem magam, mint egy koala, és be kell valljam, hogy négy hosszú és kimerítő éjszaka után ma sem jobb a helyzet. Na de mi volt ez az egész? Már tegnap úgy éreztem magam, mint egy koala, és be kell valljam, hogy négy hosszú és kimer...
Buli Zamárdiban (szombat, július 14.) A várakozásokat felülmúlóan hosszú, bő háromórás vonatút és húsz perc caplatás után be is léptünk a Balaton Sound fesztivál területére. Kissé bosszankodunk a közlekedési lehetőségeken (bár már pár hete is megtapasztalhattam a vidéki tömegközlekedés s...
Elöljáróban Szerda éjjel, csütörtök hajnalban fél kettő magasságára sikerült magammal elhitetni, hogy nyugodtan eldőlhetek, mert melóügyben nagyon semmit nem tudok már magammal kezdeni: jöjjön, aminek jönnie kell, azaz kicsi tente, majd vonatolás és buláj. Aztán...