international live act festival

nem keveset kavartak ezzel a bulival. a megmozdulást szervező frame promotion nem is volt mindig az emberek szíve csücske, főleg amikor az áprilisra meghírdetett hybrid-bulit meghiúsították, csak mert a tegnapi buli egyik fő támogatója (tudod, az a piros) úgy gondolta, hogy nem király, ha az est fő fellépőjének tartott formációja ilyen gyakran sertepertél magyarországon, mert hát akkor mi ebben az exkluzivitás? persze, ezek csak pletykák. mint ahogy annak tagadása is, hogy eredetileg a symába behírdetett buli azért került át az utolsó pillanatban a stúdióba (events hall), mert az előbbi helyen elromlott a légkondi. szó sincs arról, hogy a fame promotion rájött, hogy a balaton sounddal (és a hegyaljával) egy hétvégén egyszerűen képtelenség összeszedni 10.000 embert, s jó, ha a stúdiót sikerül megtölteni – féláron.

voltunk is vagy 2.500-an, de személy szerint ezt nem különösebben bántam. még ez is sok volt. mert hát a stúdiónak van egy törzsközönsége, akinek aztán édes mindegy, mi megy, csak zúzzon. ugyan tegnap este nem minden zúzott, de a “progressive people” így is jelenését tette: bádipólós mamlaszok akkora hátakkal, hogy két 747-es is simán landolhat rajtuk és az elengedhetetlen fruskák, akik koktéllal és mobillal a kezükben kapálóznak, pedig odafenn még csak hangolnak a srácok. nem is csodálom, hogy ez a népség nem tud különbséget tenni a koncert és a diszkó között, így aztán fel-alá mászkáltak még a legelső sorokban is, ahol elvileg az a keményebb mag próbált összegyűlni, akiket tényleg érdekelt, mire képesek ezek a zenész-dj-producer srácok, mikor nem lemezjátszókat nyüstölnek, hanem – oh my god! – hangszereket. egyszer-kétszer ugyan megpróbáltam a deltácskákból és modellecskékből álló vándorcirkusz értésére adni, hogy talán máshol közlekedjenek, de ezt elintézték egy “mi van bazmeg, nem voltál még buliban?!” mordulással, oszt tovább taposták a képzelt ösvényt.

részben ennek tudható be az, hogy nem igazán éreztem a hybridet. na de hiba lenne emiatt áltatnom magam: persze, az se utolsó szempont, hogy a munkából egyesen a koncertre siettem, s még fel se fogtam, hol vagyok (jesszusz papi, már megint a kedvenc helyemen!), már ott is álltak a színpadon. de nem voltak jók. jól összerakott muzsikáik, melyek a legtöbbször valami elektronikus-vonós orgazmusba torkollnak, most komplett masszaként tolultak elő a hangfalakból. az audio-ejakuláció a vacak hang miatt jó sokáig késlekedett, s mire kezdett élet költözni a zenékbe, már le is zavarták őket. igen, látszott rajtuk, hogy szívesen játszottak volna még, de minden egyes szám végén jeleztek nekik, hogy még 20 perc, még 10 perc… megjegyzem, ügyes húzás volt 1 órát adni a hybridnek (és megegyzem azt is, lehet, csak ennyit vállaltak a szerződésben), amely 8-10 perces számaiból asszem intróval együtt összesen hetet haknizott. (a két tag egy-egy szinti és laptop mögött + basszgitáros + egy dobos + egy énekesnő + egy énekes.)

aztán jött trentemoller és megmentette az estét. előre kuncogtam azon, mit fog szólni a nagyérdemű a minimal-dubwise electróhoz, oszt én voltam legjoban meglepődve, mikor a dán producer már az első számmal (take me into your skin) szétverte a házat, s ezt a destrukciót a kb. 70 perces megmozdulás során még legalább 3-4 alkalommal megismételte. persze, ez is hakni volt a javából: hárman jöttek a színpadra – andress trentemoller + egy basszgitáros + egy dobos -, amelyből ketten néha csak a közönséget tízelték. viszont fenségesen szólt az egész: a basszusok a gyomromat simogatták, a cin-cin éteri volt, a dallamok pedig átjártak, mint a fentiekben már dícsért közönség. mi több, mintha a népvándorlás is elapadt volna, s a jónép nagyja tátott szájjal itta magába azokat a hangokat, melyek odafentről érkeztek. trentemoller mindent megtett azért, hogy újszerűen szóljanak a számok, mixelt, effektezett is rendesen, de nem lett volna rossz, ha a khm… énekes slágereket (moan, always something better) élőben adják elő. á, nem akarok telhetetlennek tűnni: ez a megmozdulás simán megmozdított.

a visszataps (rykketid) idejére már megint kaptam az oldalamba egy hátat, így ráeszméltem, hol vagyok, ki vagyok meg hogy menyi az idő, szóval partneremmel úgy döntöttünk, hogy lelécelünk. állítólag az est további része is rendben volt. én meg csak hálás lehetek azért, hogy trente végül nem hajnali fél 4-kor kezdett el játszani, ahogy eredetileg tervezték.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szívvel, lélekkel – Születésnapi Quimby-beszámoló A Quimby tegnap este másodjára készült az Arénába, hiszen a 20 éves szülinapjuk után a negyedszázadosat is a Papp Lászlóban ünnepelték, amire nem kevesebbet, mint 13 hónapot készültek. Quimby A koncert előtt feltettem magamnak a kérdést, hogy ...
Ez az élet, Babolcsai néni! tartottam az egésztől, aggódtam előre, hogy mi lesz, de a szívem kivitt a Parkba aug. 19-én a P.Mobil koncertre. féltem az öregedő Schustertől, hogy elviszi a koncertet egy olyan irányba, egy olyan erősen magyarkodós irányba, amitől én erősen idegenk...
A remek hangú Alex Clare most az A38-ra érkezik A fantasztikus hangú, d'n'b-vel, dubsteppel, dancehallal kacérkodó, de alapvetően soulénekenes-dalszerző Alex Clare novemberben jelenteti meg harmadik albumát. A lemez februári turnéján visszatér Budapestre, hogy ezúttal az A38 Hajón, egy forró hangu...