Frankie Látó sakkozik

Nem gondoltam komolyan, hogy visszamegyek Kishegyesre. De szombat délelőtt, Szeged és a város anyagias, önmutogató fesztiváljai elvették a kedvem, jobban mondva meghozták a kedvem. Autóba ültem, irány Röszke, irány a Bácska, vár a Krivaja, várnak a Telecskai dombok.

Este nyolc előtt érünk Kishegyesre, lassan érkeznek a népek. A színpadnál Frankie Látó sakkozik. A fűben gyerekek szaladgálnak, fociznak. Veszek egy sört, leülök, igen, megérkeztem. Az egésznek kellemes, tízenöt évvel ezelőtti Kapolcs hangulata van.

Kis késéssel kezd a Mehari Gabora, szegedi legények, három ütős, plusz egy vendég szaxofonos. Igényes, filozofikus zene, visszatapsolás, és gyülekező emberek. Érezhető a várakozás. A Jeanne Carrollt kísérő banda nem sokat vacakol, a húrok közé csapnak, s tudjuk, ma este valami történni fog. A harmadik szám közben megérkezik az énekesnő is, megtelik a színpad előtti tér, kezdődik a csoda. Jeanne mindent belead, mintha még ma is húsz éves lenne s BB Kinggel énekelne. Frankie Látó igényes jazz szólói a tradicionális bluest elérhetetlen magasságokba emelik, körben táncol kicsi és nagy. Éjfél előtt, fárasztó ráadás után elengedjük a legendát, a távozó autót messzire kíséri a taps. Én is indulok, a Naprát majd itthon, valamelyik fesztiválon…

A Dombos Fest nagyon bejött, ha veszek 2008-as naptárt, az első ceruzás bejegyzés lesz. És ha lesz dátum, szépen, tollal is átírom.