vér, ismerősök, rock&roll… – VOLT fesztivál, 3. nap

De ember tervez, látvány végez, a szokásos női nemi jellegű jelenségek (esélyes, hogy a fenék fölött két kis gödör fetisisztájává leszek) hamar elvonták a figyelmemet, vagyis a naprakészséget innentől én is és ti is bebuktuk, vagyis ezért születnek késve ezek a visszadátumozott történetmesélések.

Minthogy azt mondta nekem mákvirág a reggel, hogy mennyire finom énem jött elő a hajnali lefekvéssel, mikor az 1. sz. sátorban lábánál fogva spiccesen kitapintottam jelenlétét. Hogy kapott egy tőlem ritka kedves simit, aztán területi megállapodásunk ellenére (ha nem egyedül érkeznék) szó nélkül átmentem vendégemmel a kisebb komfortú 2. számúba, hogy ott vérmérsékletem szerint intézzem nőügyemet. Ja. Minek vége azonnali bealvás lett! Sőt, slusszpoénként még azt a titokzatos eltávot is említette, mikor pár óra után fájó derékkal vattacukorlány mellőlem kikászálódott, és hogy hogy nem, pont találkozott két ismerősével, akik mindjárt megkérdezték tőle, hogy mégis mit keres egy idegen sátrában, mikor neki szállása van, s ráadásként barátja?
Szép baleset.

Jut eszembe, baleset. Ekkor már matyóbá ritka szarul érezte magát valami vetett-szedett füstölésre szánt cucctól, mit még Ákoson tépett, olyannyira, hogy hányni támadt tőle kedve, ámde véreset!
Hohó, ennek a fele sem tréfa! Rögvest elmentünk Dr. Bubóhoz látogatóba, hogy szakértse már meg nekünk ezt az ügyet, hogy most hogyan tovább, lehet-e mértéktelenül tovább inni, vagy vesztésre álló versenyzőnk a partiból itt és most kiesett?
Doki persze laptopjából fel se nézett, csak panaszleírást kért, mi adtuk. Mire ő? Gyorsorvosolt. “Előző nap vörösbort ivott?”
Hát igen. A rutin meg az évek…

Elhullnak nagyjaink a hosszú harc alatt… Míg ők a szervezetük ellenállásával bíbelődtek, én valamit csinálni akarásomban régi mulasztásomnak eleget téve meglátogattam a szomszéd faház nőjét.
Tény mi tény, eddigi legügyesebb kísérletem volt egy puha ágy ideiglenes birtokjogszerzésére, de hát amikor a drága, pedáns vendéglátóként egy üveg tokaji édeset a szekrényéből elővett, akkor megadtam magam, ám legyen, vállalom hogy ahhoz hogy ismerkedjünk, előbb koccintanunk kell.

Aztán jött dobozember! Lehet, kicsit gátlásos a srác?
S ahogy jött, úgy el is ment…

Délutánra már az egész banda felébredt, így Balkan Fanatik, Hiperkarma, Neo mind megvolt. Az elmaradhatatlan sörökkel a kézben a kivetítő előtt elnyúlva hosszan döglöttünk egy sort, és csak mozdulatlan bámultuk és hallgattuk, ki mint hogy. 4 óra inaktivitás. Vegetatív szintentartás, de csodás: Hawaii, dizsi, álomnyaralás, épp csak a pöndölőnk ne császkált volna el egy jó gulyáságyú lövésnyi távra közben. De elcsászkált. Teljesen jellemző rá, keresni kellett. Belső kényszerétől hajtva a kis pernahajder Tankcsapda dedikálásra ment, hogy ott egy közös fotón illegjen és billegjen Lukáccsal, mit majd poszternek kinagyíttat, és falra ragaszt, mert ezt az utat mutatja neki igaz szerelem.

Mire a színpadon a Tankcsapda játszani kezdett, én már a sokadik régi meglepetés osztály- és iskolatársamat fedeztem fel a gyülekező tömegben, és köszöntöttem őket a “Te itt? Mit iszunk?” című szöveggel, aminek a hangulati együtthatóban kifejezhető értéke az lett, hogy mint az állat, énekeltem és ráztam a fejem, s nem mellesleg úgy berúgtam pár pillanat alatt, mint az eddigi 3 nap kimért folyamán egyszer sem. Mindhalálig rock&roll! – már a pultnál is követeltem.

Vége lett gyorsan. Objektíve az egész Tankcsapda koncert kissé rövidre és szenvtelenre sikeredett, jó néhény kötelező slágert konkrétan játszani is elfelejtettek, vagyis nagyon úgy tűnt, mintha a sztárzenekar Prodigy miatt szűk keretek közé szorították volna őket, és ezen kicsit besértődtek – pedig ugye örök rockertörvény, le kell szarni az egészet!

Itt elvesztem. Még tudom, hogy a nagyszínpadi átszerelésre várván a Cha-cha-cha teraszra breakbeat ütemekre testébredezni és csajozni most is benéztem, széles mosolyom nyitóköpenyét fáradt göncömre erőltettem, keresvén az előnyt, hisz a tét nagy, a cél kedves. Mi bejönni látszott, az már a szinte tipikus 30x – jellemzően vagy kimutathatóan inkább a korosabbaknak tetszem -, szóval ilyen mikor egy vidám hölgytársaság több szempár tekintettel sunyi mód hív, én meg mentem. Jó barátnők, helyi soproni érdekeltségek, bulizni jöttek – jéé. De ha egyre figyelni sem könnyű, akkor hármojukkal mihez kezdjek? A Prodigy kezdése, szerencsémre(?), aztán szétvetett minket.

Szétvetett, a szó elvont és valós értelmében. Mert nem csak őket nem láttam ezen a napon többet, de nagyjából 5 nóta után már magam elé se, dülöngéltem, mint egy jegenye a szélben, szemem hol fennakadt, hol átváltott pihenőbe, szinte zombiként küzdöttem az éber életben maradásért, mert ez itt egy fesztivál, ahol aludni kár, kár-kár, varjúdombi mesék, úgy tűnt innen, pontértékben ma már ezek sem lesznek többek… És tényleg. De az állás ettől még mindig 2:1!

(folyt. köv.)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

blackflame megérkezett Mivel már jó 5-6 éve aktívan gitározom, elsősorban a gitárcentrikus zenékre vagyok ráhangolódva. Bár az utóbbi időkben szélesült a látóköröm, még mindig a magyar underground rock/metál szcéna a szívem csücske, főleg a BPRNR kollektíva. Senki ne legye...
domb, d’n’b, fordulat… – VOLT fesztivál, 2. ... Komfortos kéglimből kitámolyogván sátorponyvából barkácsolt hősi palástomat nyakamra akasztottam, s méltósággal kihordtam, mint a csiga viszi a házát ideki, ideki. A tavalyi évhez képest a domb színre, szagra, formára, árnyékmentességre mit sem válto...
csempészáru, arcul öntés, végeredmény… – VOLT fesztivál,... Utolsó nap. A lelki felkészítés után felöltöttem egy divatos Tomcat pólót, azt elindultam szomszéd pajtásokkal sörért, majd a híres dombra, recefice! Közben háttérben zúgott a Kaláka! Mert: "VOLT egy fakatona, fábol VOLT a lova, kengyele kantárja, a ...