Delikát kis sziget…

delikát kis sziget az ország bal-felső csücskében. sopron annak idején
majdnem a labancoké lett. még jó, hogy azt mondtuk, nem, hisz dögös kis
várossal lettünk volna szegényebbek, meg ezzel a bejegyzéssel is, amely
a város határában immáron tizenötödik alkalommal megrendezett VOLT
fesztivál gyors lecsekkeléséről szól. ez volt az első kóstolóm, amely
rövidsége ellenére zamatos volt és kellemes utóízét még az oda- és
visszaút sem tudta elrontani, amely tartogatott nekünk néhány
kellemetlen meglepetést.

odafelé ugyanis volt egy karambolunk. hadd ne szépítsem: mi voltunk a hibásak; szépen beleszálltunk egy hirtelen lefékező opelbe, amely szintén nekikoccant egy másik járműnek. ezzel a dominóelv kis is fújt, ám a hármasból mi jártunk a legrosszabbul, ugyanis az opel végén ágaskodó vonóhorog szép kis szöget ütött az amúgy formás lökhárítóba. egy jó kovács természetesen ki tudja kalapálni a csúf stigmát, de soprontól 50 kilométerre egyszerűen nem fordulhattunk vissza. kockáztattunk, s ennek hazafelé meg is lett a böjtje. az ütközés miatt a motorháztetőt nem lehetett lecsukni, kénytelenek voltunk odakötözni az alvázhoz. onnantól kezdve nagy nyugdíjas módjára vezettük végig az utat, s ez főleg visszafelé ment fogcsikorgató suspense-játékig (tudod, amikor az ember hullafáradtan sietne haza, de nem lehet), ám nem voltunk elég óvatosak, pontosabban a kötés nem volt elég szilárd, ugyanis elengedett, s abban a pillanatban már fel is vágódott a motorháztető. újabb padlófék következett, majd kárfelmérés: a motorháztető is új formát vett fel… igen, tudom, hogy felelőtlenek voltunk, le kellett volna szarni sopront, a sört meg a prodigy-t, de hát ahogy a sofőr mondaná: fuck it.

mert hát sopron, sör és prodigy. egyikkel sem most találkoztam először, s mivel az eddigi élmények pozitívak voltak, nem gátolhatott meg holmi karambol abban, hogy újra lássam őket. sopront és a sört senkinek nem kell bemutatni, aki rendeszeres SZIGET-látogató, az a fájdalommentes tömést, a pálinkaházat és a tömeget is jól ismeri, sőt a prodigy is rendszeresen visszajáró lélek: ha jól számolom, ez volt az ötödik alkalom, hogy hazánkba látogattak, de most először léptek fel vidéken. sokan ezt egyértelmű jelként tudnák be a banda hanyatlásában, s kár is lenne szépíteni, hogy liam, maxim és keith már kezd kiöregedni ebből a marhaságból, ami a békebeli rave-től egészen az elektronikus punkig vitte őket.

ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnának kiszabott jó bulit csinálni, amely a hátsó sorból halvány hakninak tűnik csupán, odabent az embertenger közepén viszont kőkemény harcot eredményez a talponmaradásért. mintha csak a banda showbizniszben elfoglalt szerepe mateforizálódna az orrunk előtt. az egykori jelenség ma már puszta illúzió, melynek legnagyobb baja az, hogy túlságosan komolyan veszi magát. mert ha nem így lenne, akkor a keménykedés mellett az olyan ifjúkori zsengéket is fevállalnák, mint az everybody in the place, a charly vagy a no good, amely született himnusz, tegnap mégis hiányzott a felhozatalból. hisz ezek voltak azok a dalok, melyek oda juttaták őket, ahonnan most már rohamléptekkel gyalogolnak lefelé.

ellenben örömmel konstatáltam, hogy – bulvárhír jön! – liam leadott pár köbcentit a tokájából, s ami még ennél is fontosabb, ráfeküdt arra, hogy a show folyamatosabb, mondhatni összetettebb legyen: hogy kapjunk valamit a pénzünkért. a legnagyobb slágerek egy kis elektronikus löketben részesültek, a megszokott pütypürütty-improvázió helyett itt-ott valódi vip-mixelés is felismerhető volt (pl. a firestarter esetében), s a nóták egymásba értek – hol csont nélkül, hol erőltetett ritmus-tologatással -, amely a közönséget rendesen meg is izzasztotta. jelentem, a szűk 70 perces csörtét megúsztam egy tropára taposott cipővel, néhány zúzódással és karmolással, valamint egy szétrúgott térddel, amelyre reggel nem tudtam ránehezedni, most már úgy ahogy funkcionál, de azért ma este még nem rohanok squasholni.

és hogy mit kínált még a VOLT 15 harmadik napja? káromkodó tankcsapdát a rajongóknak (“berúgtam/kirúgtak” jellegű rímekkel), női ruhába bújt koopot lounge-ba illő sanzonokkal, s egy rakat buli-helyszínt, ahol a lemezlovasok sportot űztek abból, hogy többnyire műfajon belül maradva, de a lehető legnagyobb slágereket pakolják: a kisalföld sátorban két osztrák dj nyomott dnb-t (clonstep power pacmantól nosherig), a next installációjából bodyrox remix üvöltött két mc kíséretében, egy másik sarokban meg greece 2000 szűrte össze a levet a “kibaszott tócsával”. képzelhetitek. változatosságot csak a fort knox five kellemes breakekkel teli dj-szettje hozott, ám mire odáig elvergődtünk, mozogni is alig bírtunk, s mivel előttünk állt egy közel három órás hazaút (tudom, tudom…), inkább koccoltunk.

megvolt, jó volt, megéltük és túléltük. megérte? várjuk meg, mit mond erre a karosszérialakatos.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

vér, ismerősök, rock&roll… – VOLT fesztivál, 3. nap... De ember tervez, látvány végez, a szokásos női nemi jellegű jelenségek (esélyes, hogy a fenék fölött két kis gödör fetisisztájává leszek) hamar elvonták a figyelmemet, vagyis a naprakészséget innentől én is és ti is bebuktuk, vagyis ezért születnek k...
blackflame megérkezett Mivel már jó 5-6 éve aktívan gitározom, elsősorban a gitárcentrikus zenékre vagyok ráhangolódva. Bár az utóbbi időkben szélesült a látóköröm, még mindig a magyar underground rock/metál szcéna a szívem csücske, főleg a BPRNR kollektíva. Senki ne legye...
csempészáru, arcul öntés, végeredmény… – VOLT fesztivál,... Utolsó nap. A lelki felkészítés után felöltöttem egy divatos Tomcat pólót, azt elindultam szomszéd pajtásokkal sörért, majd a híres dombra, recefice! Közben háttérben zúgott a Kaláka! Mert: "VOLT egy fakatona, fábol VOLT a lova, kengyele kantárja, a ...