Csodák Palotája

A harmadik napon három együttest volt szerencsém meghallgatni Nagy Skalandben, és ez nem vélt káromra. Sőt! De a részletek előtt vonjunk egy gyors egyenleget: Lassan a tábor félidejénél járunk, a vendégek és a sátrak száma növekszik, az idő kellemesen hűvös. Az árak változatlanok, az Ártérben egyre több a szabadon élő, vadászra váró fjortisz, és a harmincasok is növekvő létszámban képviseltetik magukat a ska-rajongó seregben.

Pénteken lemaradok a Kingston Cruisersről, és érkezésemre a Testi Egyenleg is befejezi koncertjét. „Legjobb védekezés a támadás” alapon sört igényelek a bárpultnál. A Last Minute-ra várva megiszom, közben a punkrock rajongókat sasolom. A hangulat változatlanul családias.

Lassan kezdődik az Utolsó Perc fellépése, komótosan besétálok a sátorba, közben lefényképezem a focibajnokságra hirdetményét. A 2005-ben alakult banda street ska-t játszik, nagyon is jól. Lökik felénk a punkos energiát, így remek alkalom adódik a táncra. A közönség ezt maximálisan ki is aknázza. A koncert végén két vendégénekes is előkerül (egyikük a Kettő Kettő énekese, másikukat látásból ismerem Skalandból), szívvel-lélekkel nyomatják a csordavokált a fiúk. Elköszönnek, közben jön a hír, hogy a németek késnek és csere lesz, először a Tigris lép fel. Elmegyünk sétálni a Kedvessel a Duna-partra.

Ördög, késés a neved – gondolom, mikor lassan egy óra is eltelik, és a színpad környékén sehol egy lélek. Aztán a The Baboonz (D) előtűnik a semmiből, secpec beállnak, és olyan fél órás ska-punk-reggae koncertet nyomnak, hogy leesik az állam. Még kedvenc Rancid számomat, a Timebombot is az eredetivel egyenértékűként zúzzák el. A 30 perc alatt beleadnak apait-anyait, feltúrják a színpadot, őrjöngés és mosoly a színpad előtt. Igazi bulibanda A Páviánokk, bizonyíték itt.

És hátravan még egy koncert az estéből. Első két napi tapasztalat, hogy a legjobb marad a legvégére. Ez ma is így van, a Tigris lehengerel. Két nótafa mellett punk-rokk-funk alapokra épül zenéjük, amire feltétként skatól kezdve raggáig kerül szinte bármi, ami belefér. Ziccer nem marad ki, életmódtanácsoktól kezdve biológiai oktatásig mindent megkap tőlük a közönség. Aki egy emberként, ugrálás közben kívülről énekli dalaik szövegét. Fesztiválhangulat, hello mi?! Megint csak lesek, mint Rozi a moziban, és nincs más, táncolunk a Kedvessel. Pontban tízkor azonban fájront.

Benézünk a Csónakházba, ahol a Conquering Sound (SK) gyűjti össze a táncos lábakat, tanulmányozzuk kicsit a minikiállítást, és tipli haza. Még előttünk a hétvége, de pénteken három újabb kedvencet avatok a Last Minute, The Baboonz és a Tigris személyében. Ska-reggae-rokk 4 prezident!