Nincs megállás

Lassan készülök mindarra, ami vár rám. Ötven, talán hatvan nap. Úgy terveztem, hogy a Skaland-al kezdek, de Zsámbék, és kielégíthetetlen vágyam a jó színházra győzni fog.

Nézzük időrendben…

Szóval Szeged. És akkor Boszorkány Fesztivál és JATE Klub buli az utcán.

A boszifeszt talán érdekes is lehetett volna, sok-sok amatőr szereplő, amatőr rendezők, kaja és pia a Széchenyi téren. Nekünk Vince miatt volt izgalmas, Vince az unokaöcsém, s apja harminc évvel korábbi zenekarának nevét kölcsönkérve, (Euterpé) igényes gitárzenével szórakoztatott minket és még vagy huszonhárom nézőt. Mindezt szerdán, csütörtökön és vasárnap. Ezt azért tartom fontosnak, mert e napokon kicsit belenéztem a többi programba, sőt vasárnak a Chupakabra ska zenéjét is meghallgattam harmincöt Celsius fokban. Tök jó volt, négy-öt ugra-bura fiatal, plusz öregasszonyok. De Európa főboszorkánya a színpad mögött táncolt, láttam, a ska győzött.

A JATE Klub valamiért mániákusan ragaszkodik hozzá, hogy kora nyári forró délutánokon kicsalja az ifjúságot az Árpád térre. Majdnem sikerült. Első nap vagy negyven fok, délben az építéssel kicsapták az áramot, így délutánra sehol nem lehet hideg sört kapni. Hihetetlen természeti csapás. De a magyar élelmes, a közeli szupermarketből hozza a dobozost, ez még olcsóbb is. Első nap, délután Titusz, meleg sör, néhány ember a fűben, árnyék után kutatva. Zagarra várunk, szomjas vándornak érzem magam, az Árpád tér a sivatag közepe, a szupermarket távoli oázis. Tikkadt, fáradt, szuszogó emberek poroszkálnak a téren át. Szücsi próbálja összedugdosni a színpadon Zságerék millió kábelét. Vágyakozva tekingetek a szökőkút felé, beleugranék, belemásznék, dobnék egy hátast, véletlenül beledőlnék. Ilyesmik járnak a fejemben. Már szürkül, mire a Zagar kezd, a tér lassan megtelik költőkkel, egyetemistákkal, városlakókkal. De a többség most is a fűben ül, vagy a lépcsőn. – Tiszta Kapolcs érzés, – mondja valaki, – válaszolok: – ja, csak ezt a nagyvárost nem kellett volna idepottyantani a közepére!- Igazából Zságerék is visszafogottak, szerencsére ez a zene van olyan jó, hogy így is fogyasztható. Koncert után hatalmas vihar.

Másnap kora délután Zagastic, hát nem tudom. De a sör legalább hideg. És még mindig rekkenő hőségben a Kutya Vacsorája. Nos, amit Líviusz művel, az mindent felül múl. Az üres téren, néhány táncoló kislány előtt valami egészen elképesztő intenzitással nyomják, a 30Y-ra csak este érkező fiatal alternatívok sajnálhatják, hogy kimaradtak egy elemi erejű buliból. A 30Y a szegedi nyárban szintén csak annyit mutat, amit az énekes aktivitásából ki lehet hozni. Nekem van néhány utánérzésem, de bölcsen magamban tartom, hisz a két este során most vagyunk a legtöbben.

A szombat délután és éjszaka szuper volt. Tényleg csak érintve, címszavakban. Átmentünk Kecskemétre, megnézni a rugby döntőt, a meccsjeggyel be lehetett menni az élményfürdőbe, éjszakai strand-bulira. Be is ültünk, s ha már ránk esteledett, irány a múzeum. A Cifra Palotában kezdtünk, de az épület annyira magával ragadott minket, hogy az éjféli záráskor még ott tátottuk a szánkat. A főtéren borfesztivál volt, nézelődtünk hajnalig. Csodákkal teli éjszaka volt.