técsé

Tankcsapda, teltház, utolsó előtti állomás: Mindenki vár valamit turné, Budapest, Petőfi Csarnok,
2006. 12. 15.

Ajándék belépőkkel a zsebben, a jegyüzérek velem dolgavégezetlen, újra
felhevülni látszott a koncertjárós szer elem (szembeköszönt az első, a
9 éve itt kezdődő Nikolett) asztaltársasági ráhangolódást követőn a
sorállásban gyors számba vettem, szedett-vedett 8 fős kompániánk hogy
mozog araszolva a 11-től 38-ig korhatárértékekben. Szép.
Ahogy a generációk együtt üvöltik: még, még, még. Dobszerkó felkerült a
magasba, bal-jobbján a projektorok fény erővel világítottak, mikor
pontban féltízkor betörtek a tankok!

Azt intró után Lukács atyánk kilépett a szélgép árnyékába, beleállt a
mikrofonállványba, majd feldübörgött a “nevem rock”! A közönség egyként
vele üvöltötte, a fiúk brutálba, a csajok örjöngve, szinte hihetetlen,
hogy ez megy már 17 éve, és hogy ma is hitelesek, és még mindig (vagy
1-re inkább) tömegeket vesznek rá a 3 ezres jegyre, amelyért cserébe 2
óra őszinte rock’n’rollt nyomnak egy rugóra. Meg “nem kell semmi”-t,
meg “mindenki”-t, meg “california über ales”-t, meg “füst és
lábdob”-ot, meg “irgalom nélkül”-t, meg “a holnapot éljem túl”-t, meg
“azt mondom, állj”-t, meg “ez az a ház”-t, meg “mennyország
tourist”-ot, meg “adjon az ég”-t, meg “rio”-t, meg “egy van”-t,
meg “örökké tart”-ot, meg “üdvözöl a pokol”-t, meg “agyarország”-ot,
meg “múlik”-ot, meg “így lettél”-t, meg “tudok egy munkát”, meg “be
vagyok rúgva”-t, meg”terrorista vagyok”-t, meg “félre a tréfát”, meg
“baj van”-t, meg “magányos repülő”-t, meg “Johnny a mocsokban”-t, meg
“csőre töltve”-t, meg “tedd meg a kedvemért”; ha jól jegyzeteltem.

Mert közben a 10-15. sor szélről egyszerre két nőcit is szemmel
felügyeltem. Egyet azért, mert annyira átélte, hogy a nagy csapkodásban
nem törődött a külvilággal, a másikat meg azért, mert ez volt az első
Tankcsapda koncertélménye, és egyébként is szőke, aki gyorsan
koszolódik, ha bakancstalp alá kerül. Nagy a mák, rozsomák, mindkettő
csúcsélvezeti értékkel túlélte. És mert külön jó, hogy a koncertnek (a
ráadást követőn) mindig úgy van vége, hogy utolsó békávé járat pá-pá,
ezért tovább lehet gondolni, hogy aztán merre, avagy random tanácsra
került a kiválasztódás az új Ráday Klubbos helyszínre, tejszínre –
elvben. De telefon lemerült, hiénákhoz apuska nem beült, inkább egy
könnyű sétát javasolt az 56-osok (ex-Felvonulás) tere
felé kolleginával, 1 üveg becherovkával, melynek olyan kis nála,
lakásban, konvektor melletti vendégszőnyegen alvás közjátékkal másnap
délutánig mély, komoly, filozófiai, vallási, kultúrális, spirituális és
társadalmi dolgokról való eszmecsere lett a vége, hogy hű és ha, e
mérnöknőből soha ki sem néztem volna, egyébként meg Tankcsapda, oooó,
oooó, Tankcsapda!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

kóbor angyal közeledve az aréna felé enyhe rémülettel szemléltem a gyülekezők életkorát, majd beletörődve vettem tudomásul, hogy én is közéjük tartozom. belül tűnt fel igazán a fiatalok hiánya, elvétve akadt egy-egy, általában szülőkkel, mint az én nagyobbikom is...
Jön a kaszás! – Children Of Bodom @ PeCsa Minden gyermek életében eljön a pillanat, amikor szakít anyja Charlie (vagy Omega, LGT, Bikini, kinek mit hallgattak a szülei) lemezeivel és elkezdi a saját ízlését, önmagát keresni. Ebbe persze beletartozik a kísérletezgetés is, a szolidabb  érzelgő...
elevate2006@graz elevate 2006. pénteken újabb rublikát pipálhattam ki a virtuális "koncertek, melyeken ott kell lennem, mielőtt meghalok" listámról. a sor amúgy nem túl hosszú (fsol, aphex, squarepusher, peter gabriel és még vagy féltucat másik név vendégeskedik rajt...