icergő mocorgó II – the art of noise

péntek este a katonában megtörtént a csoda.

nem örültem az újabb ülős koncertnek, quimby nagyon nem ülve hallgatós, de mit lehet tenni, ha a katonában játszanak akkor oda kell menni, oda kell ülni.
már a színpadképről lehetett sejteni, hogy nem egy egyszerű koncertet látunk majd. jobbra – nekem, a nézőnek – szócső, igen használták – líviusz – a végén, sőt az első mondatait is onnan leste, középen maci – szerep neki csak a meghajlásnál jut, balra babakocsi – mozdulatlanul mindvégig -, tibi helyénél asztalka, rajta mindenféle kolompok és egyéb zajkeltő dolgok, lábánál hangosbeszélő, gramofon tölcsér.
7 után nemsokkal elsötétül a színpad, hosszas intro, elemlámpákkal zenekar be. zörögnek, zajonganak. kiváncsi lennék, hogy mi a neve annak a fura trombitácskának, amit tibcsi az este folyamán többször megszólaltatott.

aztán indult a zene és a közönség jó érzékkel nem tapsolt bele az első számok közötti átkötésekbe. kaptunk is líviusztól dícséretet ezért. a koncert szerencsére meg sem közelíti a többször emlegetett csehovi eseménytelenséget, ami egy quimbys este esetén egyébként is eleve ki van zárva, főleg ha az még színházi fílinggel van spékelve. mert fűszer az volt. hangok, zörejek, komponált párbeszédek – az életről, az értelméről és mindenről – és a szokásos spontán megnyilvánulások. az egészet imádtam.

megtudtam, hogy líviusz fejében is véges a kapacitás – 12 fakk -, hogy tibcsi figyelmes – nézőtéren üres hely észlelése, javaslat, hogy fájós lábú állók leülhetnének, már ha üres hely melletti székgazda nem direkt vette meg azt a jegyet is, mert utálja a tömeget, de persze senki nem fogadott szót neki – és orális fixációját a napi 40 szál cigi kielégíti – csoda, hogy van ideje beszélni -, hogy még ha úgy is tűnik, hogy líviusz kifogy a szavakból akkor sem, hogy ha már legyen vörös akkor mindenki – mínisz tibi – vöröset iszik koncert közben és a triangulum gyönyörűen szól egy 12-13as kulcs segítségével is, ha már a gyárilag hozzávaló ütő eltűnt, valamint, hogy minden tévesztés a koncepció része.

zseniális koncert volt. be kell látnom, ülősnek kellett lennie.

csak rövid. mindössze két ráadással.

sorunkban volt három lányzó, akik nem is értem miért váltottak jegyet. egyikük már a ráadás előtt indulóra fogta volna a dolgot, nehéz lehetett neki kibírni a következő fél órát, a ráadások idejét. kevéssé tudtam együttérezni vele.

és persze ha színház, akkor itt is volt pár alak, akik a tapsokat, a ráadásokat nem megvárva kirohantak a ruhatárba. sosem fogom megérteni őket.

a koncertért, a jegyekért köszönet Anak.