applaüse

volt taps is. meg füttyögés és mindenféle tetszésnyilvánítás. de kezdjük az elején.

érkezés 8 körül, mert a neten rendelt jegyeket át kell venni egy órával kezdés előtt. persze nem én rendeltem, mire én rendelnék már sosem lehet, viszont most – őszinte csodálatomra – run lecsapott a potya lehetőségre, rendelt, kapott visszaigazolást, mi pedig pontosan érkeztünk a jegyátvételre. persze nem szerepelt semmiféle runéhoz hasonló név a listán, a visszaigazoló mél természetesen nem volt nálunk, viszont – mint run írta – a két harmincas nő annyira tisztességesnek tűnt, hogy a jegyeseknek meg sem fordult a fejükben a lehetőség, hogy kamuznak, így megkaptuk a két karszalagot.
megjegyzem nem kamuztunk, de tanulva a dologról a jövőre nézvést nem ígérhetek semmit…

illúzió 9re ígérve – előzenekar, róluk később -, így irány az étterem. kint, a szélen foglalunk helyet, szemmel tartottuk a hatalmas forgalmat a dunán. egy óra múltán már bánjuk, hogy nem számoltuk a sétahajókat. minden este ilyen forgalom lehet? vagy a szerda esték azok melyeken muszáj hajókon svédasztalt teríteni – remélem a bútor is az ikeából volt …. bocs!:) -, gyertyákat gyújtani és embereket felterelni, szaladni velük egy kört, majd kikötni és szabadon engedni mindenkit?
megfigyeltük, a hajók vissza is jöttek. már azok, melyek nem pont asztalunk magasságában fordultak. a hajókra tereltek a következő kategóriákba voltak besorolhatók: csendben bambulós, integetős, fényképezős, integetős és kiabálós.
megfigyelésünk végeredménye – újra runt idézve -: sétahajó az, amin van svédasztal.
a szomszéd asztalnál állítólag helyet foglaló celebritást én nem láttam, gondolom háttal ültem neki és örökharag, hogy senki nem hívta fel rá a figyelmem, így még csak meg sem bámulhattam.
konyha közepesen teljesített, vargányás tésztát elsózták, a grillezett mozarella viszont jó volt. a kajákat feleztük, így bújva ki a ránk nehezedő választási kényszer alól.

vacsora utáni szemlélődésünket a hangszóróból érkező gyanús hangok szakították félbe, kértük a számlát és egyben csodálkozásunknak adtunk hangot, hogy a 9re hirdetett koncert 9:07kor már el is kezdődött. nem vagyunk ehhez szokva, de értékeltük, nagyon.

irány a mély, útközben a harmincasok sajnálkozásával néztünk három viháncoló tinit, akik magukat nagyonnagyonnagyon polgárpukkasztónak szánták.

illúzió – na ez az amit a zenekarnak nem sikerült teremtenie. pedig a zene nem rossz. a szöveg sem rossz. a gitáros él a színpadon, csak….. de…. ám…. az énekes. na az szar. hangja jellegtelen, fakó, és hamis. rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy vagy ő írja a szöveget, vagy ő írja a zenét, vagy ő adja a pénzt, esetleg apukája, anyukája, keresztapja, vagy bármi, de az biztos, hogy komoly oka van annak, hogy hagyják őt énekelni. pedig nem kellene.

kispálék negyed11 körül kezdtek, ismét csak hálásan vettük tudomásul, hogy nem vacakoltak, nem húzták az időt.
amit meg kell állapítanom: nem vagyok elég művelt kispál ügyben. mikor ők befutottak én nem voltam rajongó, alig tudtam róluk valamit. ebből következően a régi szövegek nekem nem mennek, de a zenét attól még élvezem. sőt, néha énekeltem is, mondván úgysem hallatszik. ráadásul, a ráadásban rá is adtam a hangerőt, mert ismertem a szövegeket is.
és jövőre 20 évesek lesznek. nahát! több mint 10 évről maradtam le.
azt szeretem az a38on, hogy ha jó a koncert akkor elindul a padló. remélem hullámokat is vet a hajó. fergeteges koncertnél tán még vihart is tudnánk kelteni.
az álomsláger szavazás kapcsán, melyen a Ha az életben dobogós helyezést ér el, konkrétan harmadik lett, volt egy kis megemlékezés a bonyolult slágerek népszerűségéről, kis szállj el kismadaras dalolással egybekötve.
azért runnal mégsem vagyunk teljesen egyformák – nahát! -, míg őt az idegesíti legjobban, hogy bármely koncerten a jövő, menő tömegek mindig rajtunk vonulnak keresztül – itt kérek elnézést azért, hogy ha velem van akkor mindig be kell furakodni a tömegbe. amit pedig mindketten utálunk. de ő hős. lásd megmentésemet prodigyn -, addig engem az borít ki teljesen ha dumáló, vagy unatkozó ember sodródik mellém, elém, dumálós esetében a mögém is játszik. a dumálósokat egy idő után leugatom – kispálon erre most nem volt szükség -, de mit lehet kezdeni az unatkozóssal. fiú mellettem, barátságos maci, vagy nyaltafalta a barátnőjét, vagy, míg a táncolni vágyó csaj kiszabadult, megszökött öleléséből, állt bambán és unatkozott. a ráadásban az első szám elején megmozdult, esküdni mernék, hogy fél percen keresztül rázta magát, tán táncolt, de aztán mire megint odanéztem már csak állt bambán és mozgása legfeljebb a barátnő befogására irányult. annyira zavart, hogy átimádkoztam magam run másik oldalára, hogy távolabb kerüljek tőle.
egy másik megfigyelés: mikor még ifjú voltam és bohó magasnak számítottam. láttam a koncerteken. bezzeg manapság! felháborító, hogy milyen magasak a fiatalok! legközelebb másik pólót veszek fel, nem azt amire az van írva, hogy ‘190 centi felett elém állj!’.

jók ezek a blue ingyenes koncertek. a színpad mellett lévő fényképen a koncert végére sikerült kiböngésznem a blu feliratot, azt viszont nem fejtettük meg, hogy a meglepi koktél – melyből mi autózás okán nem fogyaszthattunk – miért volt zöld.
még szerencse, hogy időben megtanultuk, hogyaszongya: “nem kell mindent érteni, kérem!”

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ez az élet, Babolcsai néni! tartottam az egésztől, aggódtam előre, hogy mi lesz, de a szívem kivitt a Parkba aug. 19-én a P.Mobil koncertre. féltem az öregedő Schustertől, hogy elviszi a koncertet egy olyan irányba, egy olyan erősen magyarkodós irányba, amitől én erősen idegenk...
Barba Negra – az első alkalom + Firkin Első, de csak nekem, mert a többiek jártak már ott, mint az a felkerült beszámolókból is kiderül. Jó hely, és bár elsőre azt gondoltam, hogy a világvégén van, és elegem lesz az utazásból - Hűvösvölgy felől közelítettem -, de az átszervezett villamos ...
Az év 18 pillanata a fesztblog szerint – 2.rész Hosszú év volt 2014. Mondjuk annyira nem, mint 2012, de ezt most hagyjuk. Volt idén is rengeteg dolog, amire érdemes emlékezni, legyenek azok jók vagy rosszak. Összeszedtük nektek, hogy nekünk mik voltak idén a meghatározó dolgok, hogy esetleg legköz...