szigetend

gyorsan le kéne körmölni ezt az összefoglalót, ugyanis meglepően fürgén szökik az élmény, ami leginkább annak tudható be, hogy sokadik alkalommal az ember már nem elmegy a szigetre, sokkal inkább hazamegy, s otthon lenni bármennyire jó érzés, nem túl emlékezetes.

no, de nem akarok itt lefelé gördülő pofát vágni: idén is durva jól éreztem magam, sőt, ez volt az első olyan egyhétegyüttlégy, amikor mind a hét napon ott kepesztettem hosszabb-rövidebb ideig valamelyik kocsma/sátor/kocsma/színpad/kocsma közelében. persze, logisztikai szempontból nem volt rossz dobás vidékről felköltözni egyenesen óbudára, de azért mégis csoda, hogy egyszer sem hagyta el az “öreg vagyok én már ehhez a szarhoz” szófordulat számat, legalábbis iróniamentesen soha.

újdonságot aligha sikerült felfedeznem: mutatványosok és vurstlik, titkos felfedezettek és tegnapi sztárok, jó pia és szar pia, odaégetett hambi és félig nyers lángos tavaly is volt, meg azelőtt is, és most is simán bele lehetett lépni bárki arcába, ha nem néztél a lábad elé.

jó volt a radiohead, a prodigy, a ministry második fele és az orb. jó volt a mokka, a mokkás lányok, saci szempillái, eszter ajkai, elfelejtettemanevét-mindenkinekranditígérő szőke lány mosolya, satöbbi. jó volt a balaton grill saslikja, az óriás pöttyös, a mézes/körtés, a bazi nagy grillezett csirkék, a présházban második alkalommal adott muskotályos, a minifánk, s a félbevágott megasültkrumplik. jó volt sherpa, habár csak messziről. 🙂 jók voltak a perui automata bábok, meg a lepedős vetítés. jó volt hajnalig tartóan mászkálni egyik helyről a másikra, itt-ott megállni táncolni/enni/inni/beszélgetni. jó volt délelőttönként (=14.00 és 20.00 között) a városban bóklászva összemosolyogni más megszalagozott sorstársakkal. jó volt rengeteg baráttal találkozni, együtt lógni vagy éppenséggel egymást kergetni, aztán marhára örülni, mikor végre összeakadtunk. jó volt azon röhögni, hogy képes voltam ezres tömegeken keresztülvágni úgy, hogy senkinek ne menjek neki, aztán egy nagy pusztában egyedül ácsorgó figurába pont beleszállni, s el nem tudjátok képzelni, mennyire jó volt, amikor végre elfogyott előlem a sor a toi-toinál…

rossz volt a placebo, a sick of it all, a ministry első fele és hogy nem jött el a coldcut. nem fogott meg sem a neo, sem iggy, s a party arénából is azonnal kifordultam. nem volt jó a meduza felhozatala, habár a cinetrip upgrade-je határozottan tetszetős lett. nem volt jó a présházban először kapott muskotályos, a dreher (és hogy csak a dreher), a balaton grill disznóhúsos/hagymás baszása, a legtöbb büfés unott pofája (habár 12 órázások után már valamennyi érthetők), a hangosítás sem a nagyszínpadon, sem a hammerworldben. rossz volt, hogy szivattak egy barátném vócserének karszalagra történő váltásakor. rossz volt, hogy a labirintus és a silent disco előtt mindig kilométeres sor állt, így ki kellett hagyni. rossz volt, hogy sehol se találtam főtt kukoricát, s szar, hogy már vége az egésznek. az meg pláne rossz, hogy két nappal később tört ki rajtam az idáig bújkáló nátha. pedig már azt hittem, hogy megúsztam.

nos igen, rosszból azért kevesebb volt. naná. engem nem zavartak sem a reklámok, sem a biztonságiak. annál inkább bökre a csőrömet, hogy a jegyek 60%-át már külfödön értékesítették, s a bunkó németek/franciák egy csöppet sem tartották tiszteletben, ha épp valami koncert szólt. hisz náluk lö piripócson és das biharbasznádon különb zenekarok lépnek fel, mint itt nálunk, a balkánon. persze, a csajok itt sokkal jobbak, meg az árak is alacsonyabbak, mi? igazából nem számít. most már csak vigyorgok azon, hogy a prodigy gig közepén már 3 perce dumálok valakivel angolul, mire kiderült, hogy mindketten magyarok vagyunk.

summa summarum, már csak pár napot kell aludni, s itt a tizenötödik sziget.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetretro. 2005.08.11. underworld@nagyszínpad az első nap kimaradt. hogy miért? fuck you sean paul, azért. mint ahogy azt a szöges verebek csivitelték, nem is kell hamut szórnom a fejemre a skip miatt, legfeljebb azért, mert valószínűleg az első nep volt az egyetlen a szigeten, amikor becsukott ...
Nem a mi napunk Hétfőn hajnali háromkori fekvés után reggel telefonon bejelentkező, majd egy percen belül lakhelyünkre be is toppanó szerelő ébreszt, alvásnak tehát annyi, ettől aztán összezavarodva bal lábbal kelünk ki az ágyból, amit még azzal is súlyosbítok, hogy...
Haverok, de tetszett KARC együttes Debrecenből. Persze, azért mentem ki meghallgatni őket, mert haverok, mit kerestem volna én egyébként vasárnap délután ötkör a Bahia Sátorban, amit épp akkor kezdtek simogatni a lenyugváshoz készülő nap pasztell sugarai. Ah. Egyáltalán...