Szevasztok!

utolsó napra már szinte csak sétálni mentünk, nézelődni és mégegyszer utoljára hömpölyögni a színes tömeggel. Az előző napból tanulva még csak meg se próbáltuk megközelíteni a nagyszínpadot, ezért egykét bátor honfitárs le is gyávanyulazott – megérdemeltem.
Helyette voltunk a Medúzában, ahol minimál elektrik bugi ment,

aztán szétnéztünk az afrikafalunál, ahol lehetett hajat fonatni,

meg rasztafonatot is csináltatni (kiváncsi vagyok mit szólnak majd otthon annak az alig16 éves lánynak, aki épp ott sodortatta a haját). De persze a vizipipás sátrakban volt ott is igazán tömeg (meg láv meg písz…) A Tálentum színpadon még az utolsó taktusok

és a civil szigeten is békés pingpongozás, mit sem törődve a vég eljövetelével.

ami viszont könyörtelenül jött, úgyhogy szevasztok!…

…de a törpök élete nem csak játék és mese, és a Közterületfelügyeletnek is kell hogy legyen karácsony, úgyhogy ki is cuccoltak így szépen elegánsan az utolsó napon, a raktáron lévő összes kerékbilincset leporolták és hadrendbeállították, és gondolom bazinagyot kaszáltak:

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Elpattant a húr Szombat délután a kapolcsi kocsmában hallgatunk még egy kis blues zenét, de az estét ismét a Három nővérnek szenteltem. A játék már nem is érdekel, csak a megfigyelés, hogyan kerülök előadásról előadásra közelebb Csehov szövegéhez. Újra kell olvasno...
hetedik na ez az amit nem nagyon akaródzott leírnom. az utolsó. és megint lehet várni egy évet. az eszem - vagy az a valami ami koponyám nagy egy részét kitölti -, tudja, hogy vége kell legyen, többet nem is bírnék, így is élőhalott vagyok a végére, de..... ...
Bemutatkozom Sziasztok, abszinth vagyok, ez a 14. szigetem – illetve csak a 13. Az elsőn, 1993-ban kint voltam, egy hétig, sátorral, de az 1994-esre nem mentem, hjja, zsenge korom ellenére is volt már annyi jó érzés és ízlés bennem, hogy két lovaskocsival sem tud...