Prodigy-koncert a Szigeten mint kulturális esemény

A CLS Records hivatalos sajtóközleménye a Sziget utolsó napjáról így hangzik (illetve így néz ki; hogy hogy hangzik, azt természetesen csak az tudja meg, akinek felolvassák, vagy aki felolvassa magának):

Tegnap este zárult a 14. Sziget Fesztivál, melynek finise a vártnál is erősebbre sikeredett, a délután folyamán kikerülhetett a Megtelt! tábla, ami 65 ezres napi látogatószámot jelent. Köszönhető ez többek között a zárónap húzós Nagyszínpados programjának ahol Iggy Pop, az Anima Sound System és a Prodigy koncertjére bulizhatott a több tízezres tömeg. Az Anima dinamikus számos régi dalukat új köntösbe felvonultató, de legalább annyi új felvételt is felsorakoztató műsora élén Judy J énekesnővel és csak a Sziget miatt Budapestre érkező Jeremy Thompson-nal kiegészülve még a legvisszafogottabbakat is megmozgatta. A buli igazi tetőfoka viszont ezután következett el a brit The Prodigy színpadra lépésével, akiknek a koncertjére az idei fesztiválon a legtöbben, rekordot döntve közel 50 ezren voltak kíváncsiak. A zenekar pár évvel ezelőtt elmaradt Szigetes koncertjét kiválóan feledtette a mostani fellépéssel, ami nemcsak egy zúzós best of Prodigy buli volt – felvonultatva a banda szinte összes ismert „slágerét” – , hanem egy dögös performance is volt élén Maxim és Liam frontemberek tökéletes színpadi játékával, mellyel egy igazán emlékezetes zárást adtak hazánk legnagyobb volumenű zenei rendezvényének.

Két megjegyzésem van:

  1. Idézőjelben van, hogy “slágerét”! Ahahahaha!
  2. Who the fuck is Jeremy Thompson?

Namost a Prodigy-ről, meg úgy általában a Sziget line up-járól az a véleményem, hogy az egy-egy jelzésértékű valóban aktuális Scissor Sisters mellett egy olyan fesztivál, amelyik azt szeretné, hogy Európa könnyűzenei térképén egy maximális nagyságú piros ponttal jelöljék, az a rendezvény a Prodigy-t már csak a táncdalfesztiválsátrába engedi be, nem csinál belőle fő attrakciót büszkén.

Eme tétel indoklásául induljunk ki abból a valószínűleg kétségen kívül álló tényből, hogy a Prodigy nem a művészieskedésben utazik (szemben pl. az önmagát véresen komolyan vevő Radioheaddel vagy némileg a Placebóval), hanem, mint a jó popzene általában a pillanatról szól és akkor jelent csak valamit, ha sikeres.

A Prodigy a ’90es évek elején volt underground, és amint az abban az évtizedben sokakkal megtörtént, egy véletlen (vagy egy iparág, ez most nézőpont kérdése) a felszínre vetette és hirtelen kifolytak ők a csapból, és az az év csak róluk szólt, és a Prodigy foglalta össze mindenki számára érthetően és átélhetően, hogy miről szól a népszerű kultúra abban a pillanatban. Ezen a csúcsponton két egymást követő számuk első helyezést ért el a brit slágerlistán, ami népszerűségi szempontból nagyjából a Britney Spears-kategóriában helyezi el a Prodigy-t.

Akit tényleg a zene érdekel (nagyon kevés ilyen ember van a harmincon aluliak között, mivel akit a zene érdekel, az komolyzenét hallgat), arra ez a párhuzam nincsen hatással, annak ez az adat nem mond semmit. Mindenesetre tény, hogy a Prodigy zenéje az 1996-os év zenéje, és a legutóbbi próbálkozásaik, amivel aktualizálni próbálták magukat, látványosan kudarcba fulladtak. Kedves olvasóim, 1996. pont egy évtizeddel ezelőtt volt. A Prodigy-koncert a Szigeten meg tegnap este.

2006-hoz kábé annyi köze van a Prodigy-nek mint Korda Györgynek és Balázs Klárinak. Ebben a szellemben készültem én a koncertre, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy bármi más járna a fejében annak a cirka 30.000 embernek, akikkel tegnap este összegyűltünk a Nagyszínpad előtt nosztalgiázni. “Fú, a Prodigy, emlékszel!? Amikor egy kémiaórára kölcsönadtam a Csanakinak azt a kazettát, amire előző este fölvettem a rádióból a Firestartert, de a Magyariné elkobozta a walkmant!?

Persze igazából nem sikerült elhitetnem magammal, hogy tényleg ez ösztönözte volna oda az összes puntert kedd estére, nyilván a magyar közönség zöme szerint a Prodigy menő és tök mindegy, hogy ez most melyik évezred. Hogy miért pont a Prodigy-t tüntetjük mi ki ezzel a lefegyverző szimpátiával – ez az, ami engem igazából érdekel. De nem tudok rájönni, természetesen.

Viszont a koncerten két kissrác pattogott előttem, mint a gumilabda, az egyikük talpig prodigy-kendőben, és öröm volt nézni őket, annyira sugárzott belőlük, hogy ez most életük koncertje so far. Két szám között készítettem velük egy miniinterjút, fogalmazzunk így. Egy minit, de mélyet. Ezt beszélgettük ugyanis, amikor az egyik kissrác egyszer csak hátrafordult:

  • Egyik kissrác: Jaj, bocs, hogy párszor a lábadra léptem!
  • Bencze: Áh, semmi, ezért vagyunk itt. Tetszik a koncert?
  • Egyik kissrác: Aha, kúrrrrva jó!
  • Bencze: Bocs, hogy megkérdezem, de ti hány évesek vagytok?
  • Egyik kissrác: Tizennyolc!
  • Bencze: Dehát akkor amikor ez a zene menő volt, ti még általánosba jártatok! (az óvodát nem mertem megkockáztatni, pedig nagy túlzás az se lett volna)
  • Egyik kissrác (kissé kitérő válasza): Én már két éve vagyok Prodigy-rajongó, és megvan az összes cédéjük!

Természetesen, ha nosztalgiából is, én is szeretem a Prodigy-t, különben nyilván nem tapostattam volna agyon magam tegnap este, de én 27 éves vagyok, ezért ez a szeretet nem jelent semmit. Hiába látom én át ezeket az összefüggéseket olyan kristálytisztán, mint ahogy a Thalész-tétel megkérdőjelezhetetlenségét, amit fennt leírtam, akkor sem jelent semmit, teljesen súlytalan egy makacs ténnyel szemben. Mert itt popzenéről beszélünk, és ha két tizennyolc éves rajong a Prodigy-ért, akkor a Prodigy menő és a Nagyszínpadon a helye. És kész.

Én csak nevethetek a fejemet hátravetve, kacaghatok csordultig telt szívvel.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Nappal is EgyÜtt… Nos, a második napon munkábaálltam az első reggeli szolgálatra. A nap egy olasz sráccal kezdődött, aki kitenyerelt egy fürdőkonténerben egy igen magasan lévő, igen kicsi ablakot - persze baleset volt, annál is inkább, mert tanú sem volt. De volt "ro...
!dela dap a címadóról kicsit később. az első két napon folyamatosan az volt az érzésem, hogy kevesebben vagyunk mint szoktunk. első napon korosztályom hiánya volt nagyon feltűnő. a másodikon alakult már a dolog, a harmadikra pedig volt minden. tömeg és korosz...
Por próbája az ugrálás… Hamar, hamar, keljünk népek, mert nappal van, világos, induljunk! Számomra a napszak látható része a vonzóbb, még látok arcokat, ismerem a színpadok hollétét, megtalálom a sátramat, tudom, kivel beszélek, hol és hogy vagyok, ilyenek. Az éjjel rendsze...
  • nekem van még egy megjegyzésem: liam volt az, aki a szintik mögött pattogott, a mélyen tisztelt szövegező valszeg keith flintre gondolt (a kopasz csávókám), aki jóval haloványabban tette-vett magát, mint általában.

  • popzene vagy nem, a prodigy messze meghaladta korát – már akkor, amikor még underground-szinten nyomták bohócruhában (de tényleg) -, ráadásul hangzásvilága egyedülálló volt, energiáján nem fog a kor, stb-stb, sz’al jöhetnek ők 2006-ban vagy 2026-ban, ütni fognak. ez utóbbi koncerten akár járókerettel.

  • spacehippie

    Korban a szerzővel vagyok hasonló, és a cikk bármennyire lesújtó, igaz sajna.
    Kölyökkorom kedvencei, a lázadás, és a dögös gitár-szinti-dob örült bohócai sajnos nem igazán tudnak zenélni élőben. Vártam h. koncert után visszamenjenek a lakókocsiba, levessék ezt az áldühös, állarcizomrángat maszkot, és kifáradjanak bajszosan, pocakosan.
    Lehet most is jobb lett volna, ha elmarad, akkor legalább nem történik meg ez az illúziórombolás, és megint felrakják helyettük a nagyszínpadra azt a zenekart aki lejátszotta őket utána hajnali 1-2 körül a a want2-n.

  • mildi

    tök jó volt!
    jejejejeje!

  • s4lly

    biza, halovány volt ez, ha a sok negatív körülményt (szar hang, taposás) leszámítjuk, még akkor is, modoros, élettelen, pedig én is rongyosra hallgattam anno a _kazettáimat_ ;). iggy pop egyedül több volt a színpadon, mint ezek együttvéve. 3 szám után eljöttünk, és találomra besétáltunk a Chakrahackers koncertjére, amit élvezetes volt nézni, hallgatni a kényelmes mennyiségű közönségben.

  • andrew

    Hi

    Lehet, hogy csak én nem értem, de miért lenne korfüggő egy adott (jelen esetben a prodigy) együttes? Azért mert valaki még nem élt abban az időben és emiatt csak késöbb fedezhette fel? Ezt valaki elmagyarázhatná.

  • FENTE LEVENTE

    Energikus erővel töltött lírikus,szimpatikus tiszteletem.Hisz szeretem a telet centrikus,kritikus tulajdonságaival együtt.MEGJÖTTEM,DE MINEK,MI?

    (FENTE LEVENTE)

  • Mimi

    “Akit tényleg a zene érdekel (nagyon kevés ilyen ember van a harmincon aluliak között, mivel akit a zene érdekel, az komolyzenét hallgat)”

    Na de … ezt azért nem teccett komolyan gondolni, felteszem.

  • sub2x3

    Nem értem egyszerűen, hogy lehet ilyet írni. P R O D I G Y Ennyi. 92-ben betörtek egy olyan albummal, amit csak évekkel később emésztett meg az emberek jó része. Utánozhatatlan stílussal alkottak, és még ma is mindenki lázban ég, ha egy 10 évvel ezelőtti számukat meghallja akár a rádióban, akár koncerten. Tény, eltűntek. de nem örökre. csupán pár évig, és egy dolog bizonyítja, hogy igenis nem idejétmúlt, és nem csak a 90-es évek zenéje, hogy 2002-ben alkottak egy számot, ami akár a Fat of The Land-en is szerepelhetett volna. Ezzel jelezve, hogy PRODIGY még mindig él. 2004-ben pedig kiadtak egy új albumot. Egy olyat, ami sokaknak nem teccik. Talán nem tudják feldolgozni? Talán ismét nagyot alkottak? Hát igen. Ismét megelőzték korukat. Ja, és itt nem menőről, vagy nem menőről van szó. Prodigy egy kultusz. egy életérzés. Nem csak a komolyzenét lehet átélni, élvezni. Az egy más műfaj. Elég buta ember, aki a kettőt összehasonlítja.

  • FENTE LEVENTE

    Szövegemnek minden egyes ütemén,
    vesszen és essen mert hízlal a sütemény!
    Szárazon azon,túl kemény ez a tünemény;
    Puhuljon az “édes”,de a lányt nem ütöm én.

    (FENTE LEVENTE)

  • Tisza Tibor

    Én azért hallgattam prodigyt a gimiben mert mindenki azt hallgatta,
    és volt olyan jó mint a metallica, meg a beastie boys meg a cypress hill amiket szintén mindenki hallgatott.

    és ezeket a zenéket az ember bármikor szívesen meghallgatja, akár a nagyszínpadon is, még ha ezért nem is jár az európai popkultúrától hatalmas Piros Pont.

  • Hát nem értem sem a szerzőt, sem a sok lehúzós hozzászólót. Először is én vagyok a példa rá, hogy sokan tényleg a zene miatt mentek a koncertre. Tehát nem igaz, hogy 50ezer ember vagy divatbuzi(ami nem is lehet hiszen a Prodigy már nem is divat), vagy port szívni ment ki. Amúgy meg nem értem hogy miért természetes, hogy egy 18 éves kissrác csak az aktuális slágereznét hallgatja. Én is hallgattam igen sok előadót, melyeknek akár már a tagjai sem éltek. Én amúgy két csoportba osztom a zenekarokat. Akik új stílust nyitnak, meg akik nem. (persze itt most a tömegeket vonzó zenéről beszélek.) Nos, az előbbiből igen kevés van. Nagyon megbecsülőm őket, és a Prodigy is pont ilyen. Nem illeszthetős sehova, és nagyon jó. Bár lehet, hogy azért van mert abszolút nem vagyok konzervatív. Amit meg élőben láttunk az egyátalán nem volt rossz. Én mindíg úgy mondom, ha valakik így zenélnek, hogy : tudnak műsort csinálni. Nem csak kiállnak, és mikor lesz már vége. Ja és tisztelik a közönséget is: látszott rajtuk, hogy amint egyre nagyobb volt a pörgés, ők is jobban beleadtak. A végén meg is jegyezte a Maxim : ‘Respect to everybody who was here…’, vagy hasonló. (nem emléxem pontosan). Szóval én csak annyit mondanék, hogy ilyen szintű bulit igen rég (és igen kevésszer) láttam: 50ezer ember nem tévedhet.

  • Grafikus

    “A jövőből szólok hozzátok” 😛
    Most olvasom, ki mit írkált ide és csak annyit: 20008.07.24-et írunk, én az irodámban ülök, bömből a The Prodigy – Breathe, és annyira bepörögtem, hogy már-már én is kalapácsot ragadtam és adtam itt mindennek 😀
    Szal pont azt keresgettem, hol lesz koncertjük a közeljövőben, mert én tuti ott leszek és dagadó nyaki erekkel fogom üvölteni:
    VOODOO PEOPLE VOODOOOOOOOOOO…