hetedik

na ez az amit nem nagyon akaródzott leírnom. az utolsó. és megint lehet várni egy évet. az eszem – vagy az a valami ami koponyám nagy egy részét kitölti -, tudja, hogy vége kell legyen, többet nem is bírnék, így is élőhalott vagyok a végére, de….. de mégis! kifelé tartva megint azt éreztem, hogy vissza kellene menni. csak még egy kicsit, még egy mézesért, még pár taktusért, pillantásért, valamiért. bármiért, csak vissza.

iggy – let them up! ki tudja értették-e a biztonsági emberek? inkább tűnt úgy, hogy nem. az egyik rajongóról a zsínórigazgató szedte le az őrt. a buli ekkor vált fergetegessé. mert ehhez képest semmi volt, hogy iggy lejött, félig befeküdt közönségébe, pedig őrjöngést váltott ki az is.
egyébként a közös szám után a rajongók simán távoztak a színpadról, felesleges volt parázni.

kérdések: hogyan vittek be a tömegbe egy felfújt – szerintem 2 személyes – matracot? ha még leeresztve, akkor hogyan fújták fel? áll ugyanez a csónakra is, melyben két fő “úszott” a tömeg tetején.

a besh o drom és a puf angyalok leszállása miatt elmaradt. sebaj!

prodigy – csapatot gyanútlanul sote asztalnál hagytam, konténert látogattam. R már előtte eltűnt, írnám az okot, de nem jut eszembe. mire visszaértem csapat sehol. rögtön eszembe jutott, h akkor prodigy. más nem tűntethette el őket. hívom R-t, meeting point a sherpa. én a széléig, pontosabban a nagyszínpad programos táblájáig eljutottam, onnan telefon. fogom a rácsot, tömeg gyűlik, gyűlik, gyűlik és gyűlik. zene fergeteges, néha kivetítőt is látom, tombolás van. rácsot közben el nem engedem és szuggerálom magam: nem utálom a tömeget! egyszercsak semmiből feltűnik R és megment. hős! pedig a tömeget ő sem bírja. de telefonja lemerült és másképpen elérni nem tudott. azt pedig tudta, hogy mentésre szorulok, fóbiáinkban sok közös van.

koncert után minden sziget legramatyabb vécéjét vettük igénybe. a szükség nagy úr.

újra amaro drom és ezennel – felesben – én is énekeltem. kicsit lihegve, kicsit szarul, de nagyon jó kedvűen. mini karaoke a legjobb hangulattal.

kikönyörögtem a lehetőséget, hogy álhassak sorba hot dogért, majd irány a mirror. befurakodtunk, kicsit néztük, majd kifurakodtunk.

medúza – R ismerőseivel benyomakodunk. R előre mondta amit én is tudtam, hogy ez nem az én zeném. évek óta nem az. DE! most élő zene volt, ami kifejezetten jó volt. élveztem is. amikor ők leléptek távoztunk mi is.

sote az angyalokkal, majd wan2 korai öröm. és az idei sziget legnagyobb késése, több mint egy óra. ilyenkor nagyon hiányzik, hogy nem tudok fütyülni.
zenéjük nem az enyém, de legalább láttam miként lehet trombitálni és dorombolni ilyen produkcióban. szerencsére 3, vagy talán 4, szám után távoztunk.

kilépő mokkában, ismerkedés német pacákkal. jól szórakozott pár szavas német tudásomon, különösen az umlájtungon. persze fogalmam sincs miként kellene írni:(
hagytam, hogy megkóstolja pálinkámat, ami azzal járt, hogy a végét fogta és megitta. ezért haragudtam. így viszont bizonyította, hogy lelkesedése iránta őszinte volt.

levezetés: rettentő hosszú ácsorgás hévre várakozva, szomorkodás(om) a korai távozás miatt, ájulás bele az ágyba.

jövőre ugyanitt.

remélem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

„Ilyen vagyok, ilyen vagyok, ilyen vagy te is drágám…” Térkép, program, néhány ismerkedő kör, nézelődés, és az első sör négyszázért. Ihatnék ászokot is ötvennel olcsóbban, de ez azért elég durva. Nekem legalább is. Néhány német metál rajongó már négykézláb röhög rajtam, hogy csak egy doboz sört veszek. N...
Nappal is EgyÜtt… Nos, a második napon munkábaálltam az első reggeli szolgálatra. A nap egy olasz sráccal kezdődött, aki kitenyerelt egy fürdőkonténerben egy igen magasan lévő, igen kicsi ablakot - persze baleset volt, annál is inkább, mert tanú sem volt. De volt "ro...
„Ne legyél öngyilkos …, gyönyörű a valóság…” Az alkoholizmus, mint menedzserbetegség – tudományos alapú zenei-költészeti előadás. Ez a címe drMáriás performance előadásának, amit meg kellene néznetek, elmesélni nem tudom, mert a finomított szöveg alapján is kimoderálnak a blogról örökre. drMári...