szigetnow. 2006.08.14. placebo @nagyszínpad – the_orb @wan2

vasárnapról nem beszélek, mert nehéz szavakba önteni azt a koncertszilánkokkal és ismerősökkel kikövezett kaland- és zabatúrát, amit aznap este átéltem, meg aztán kicsit unalmas is lenne: ha ott vagy a szigeten, akkor ismered. nézzük inkább a hétfőt, a kellően felkorbácsolt vágyakat, a népstadionos tinglitanglit messze lepipálni készülő és az utóbbi évek egyik legnagyobb csalódásaként elkönyvelhető giget: kijött a placebo, pengetett és dalolt, aztán hazament.

mikor nyár elején a depeche mode előzenekaraként a placebo egy félig-meddig immunis közönségnek nyomott bő egy órát, már tudni lehetett, hogy brian molkóék majd a szigeten fognak csak igazán kibontakozni. tegnap este viszont keserű dezsávűvel vettem tudomásul, hogy a nagyszínpadon elsietett (megvolt egyáltalán az egy óra játékidő, csókolom?) hakni tulajdonképpen ugyanazt a rutint hozta, mint két hónapja, csak az új album promótálása mellé egy-két régebbi cucc is (black eyed, nancy boy) befért, valamint az every me, every you című masszívon is csavartak egyet – mondhatnám, addig-addig szekálták azt a számot, amíg teljesen kiveszett belőle a lélek.

először azt hittem, hogy azért nem kapnak el a szeretetteljes minimálakkordok, mert a színpadtól viszonylag messze, a présháznál ácsorogtam (kezemben fél lityi muskotályosnak nevezett löttyel), ezért aztán előrenyomakodtam (és azzá váltam, akit két napja nagyon utáltam: közlekedővé! :), de még így sem tudtam felvenni az érzést: játszottak, nem játszottak, játszottak, nem játszottak. a beígért szupervizuál kfulladt vásári fényekben és egy monokróm háttérben, a kommunikáció pedig le lett tudva egy “good evening, ‘szájget’ festival”-lal, meg egy kis mászkálással a sajtófolyosón. ha valaki látta a placebo párizsi koncertjét (megjelent dvd-n), az tudja, hogy ezek a fiúk ennél sokkal többre is képesek.

a rájátszás közepén elkezdtünk mocorogni: a csapatom a the exploitedre készült, én meg a the orbra, de a csokis-vaníliás-lekváros minifánkhegyeket közösen fogyasztottuk el. a vonuló tömegnek és a toitoi-vadászatnak hála alex paterson és thomas fehlman már a laptop/lemezjátszó-kombó mögött bólogatva szórakoztatta a népet, mire odaértem. hozták azt, amit tőlük elvártam, s a közönség imádta. ezen csodálkoztam is rendesen. zabálták a 20-25 perces, több számot felölelő minimál szekciókat. az ambient-hangok margóra kerültek, a tegnap esti 90 perc a lüktetésről szólt. a singing in the rain bootleg ütött, a little fluffy clouds jó 15 perces dubja hazavágott, s mikor a két öregfiú szabályosan lemenekült a színpadról, az egybegyültek majd szétszedték a sátrat a ráadásért, ami csak nem akart eljönni.

kár. viszont a mellettem vadul ugrándozó bladerunnaz-nagykövet azt pusmogta a fülembe, hogy a the orb nem most járt idén utoljára magyarországon. ám legyen.

átrohantam a hammerworldbe, s még sikerült elcsípnem a bandámat, no meg a the expolitedet (sex and violence!), s úgy tűnt, mintha kiakadt volna a lemez (sex and violence!), ugyanis ugyanazt kántálták megállás nélkül (sex and violence!), ettől aztán előbb vigyoroghatnékom (sex and…), majd mehetnékem támadt (…violence!). meg sem álltam hazáig.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Embertelen vagyok! Igazából a Yonderboi-ról akartam még írni, de eszembe jutott egy érdekesebb, úgyhogy inkább azt mesélem el! Tegnap kora este a Szigetre menet a HÉVen ültünk a legelső kocsiban, ott nem nagyon volt tömeg, álltak páran, de le is lehetett ülni. Mi a ko...
szigetend gyorsan le kéne körmölni ezt az összefoglalót, ugyanis meglepően fürgén szökik az élmény, ami leginkább annak tudható be, hogy sokadik alkalommal az ember már nem elmegy a szigetre, sokkal inkább hazamegy, s otthon lenni bármennyire jó érzés, nem túl...
Még két nap! Még kettőt kell aludni, és elkezdődik végre nagyon sokunknak az igazi nyár, annak legnagyobb, legátfogóbb, legpunkabb, legdurvább, szebb, és legtökéletesebb, legnagyobb visszhangot kiváltó, zenés (stb.) programja, A SZIGET. Még kettő és végre belebúj...