Placebo-interjú, véletlenül

Csak vicceltem, természetesen.

De azért én kicsit többet vártam ettől a Placebo-koncerttől, jó volt ez is, persze, de nagyon kevés volt benne az olyan pillanat, amikor az ember a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedik a talajtól. A “sors fintora“, hogy a legjobb szám a Kate Bush-feldolgozás volt az első ráadásban, a Running Up That Hill. Zokon vettem ezen kívül, hogy nem játszották a Without You I’m Nothing-ot, ami a legjobb Placebo-szám. Mivel a Prodigy már annyira túl van a fényponton, hogy ha a véletlenül tetszeni fog, akkor is letagadom, ezért megállapíthatom már most, hogy idén a Nagyszínpad messze legjobb koncertje a Scissor Sisters volt.

A Nagyszínpad elől a Mirrorsba rohantunk, de fölösleges volt annyira rohanni, mert a Krétakör Színésztánczenekar koncertje nem kezdődött 11-kor, hanem csak később. Azt az egy dolgot leszámítva, hogy a számok csak ezek az üzenetmentes mulatós sztenderdek voltak, nem pedig a Placebo remekbeszabott melankólia-dózisai, ezt leszámítva és mindent összevetve is sokkal jobb volt a Krétakör a Placebónál. A Krétakör a magyar Scissor Sisters. Csillogás, show, lelkesedés, őrület, tánc, zene, humor, szex, minden volt.

Felejthetetlen pillanat, amikor Csákányi Eszer egy ballonkabátban belibben a színpadra, és a szexis cicis pólós lányok között ELREPPELI AZ OVIRAPET A BELGÁTÓL. Van ennél is tovább?

Akárhogy is, a Színészzenekar tagjai előadóművészek, a Placebo tagjai meg zenészek. A zenészek zenét írni és játszani tudnak a legjobban, miközben egy kurva jó koncerthez az előadóművészi képességek a legfontosabbak. Persze, sokkal könnyebb a Krétakörnek egy olyan kicsi színpadról a közönség arcába robbantani egy frenetikus show-t, ez igaz. De akkor lehet, hogy a Nagyszínpad megöli a zenét?

Az már csak a hab volt a tortán, hogy micsoda hangulatot sikerült utána folyamatosan megtartania DJ Raba-nak (azaz Rába Rolandnak) a Mirrorsban. Az ő másik lemezlovas-művészneve DJ Mainstream, és mégse és mégse, és tudtam hogy így lesz, mégse ő volt az, aki miatt MA IS EL KELLETT SZENVEDNEM EGY BILLIE JEANT, hanem reggel négykor a MokkaCukában nyomta be valami iránytvesztett dj.

Nem volt eddig olyan nap a Szigeten, hogy ne hallottam volna az I Will Survive és a Billy Jean közül legalább az egyiket. Segítség.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetnow. 06.08.10. deathbystereo @hammerworld második menetben metálfény. tegnapi cimborámnak visszafizettem a kölcsönt: kamatostul. ugyan a ministry-re jómagam is kíváncsi voltam, de a tervem az volt, hogy az ipari fémcsattogást követően úszom a meduzákkal, vagy csak simán hülyére iszom magam. ...
hetedik na ez az amit nem nagyon akaródzott leírnom. az utolsó. és megint lehet várni egy évet. az eszem - vagy az a valami ami koponyám nagy egy részét kitölti -, tudja, hogy vége kell legyen, többet nem is bírnék, így is élőhalott vagyok a végére, de..... ...
Laci, kikaparom a szemed meg az összes nődét… ...szóval persze van a szigeten szerelem is, olvasom ezt a sort egy kivetítőn, amikor "véletlenül" a Világzeneihez vesszük az irányt. A kivetítő magasságában kezdem csak összeszedni a klasszikus feszthangulatomat, mert bárki bármit is mond, ez azért ...