Haverok, de tetszett

KARC együttes Debrecenből. Persze, azért mentem ki meghallgatni őket, mert haverok, mit kerestem volna én egyébként vasárnap délután ötkör a Bahia Sátorban, amit épp akkor kezdtek simogatni a lenyugváshoz készülő nap pasztell sugarai. Ah.

Egyáltalán nem hallgatok olyan zenét, amilyet ők játszanak, egyáltalán és soha, legfeljebb a Placebo lehet, ahol a zene világaink találkoznak. Meg talán azok a ritka pillanatok, amikor becsúszik nekem egy Bowie. Nine Inch Nails-szerűek, talán kicsit Marylin Manson is, poszt-indusztiál, gótikus metál, szemceruza-rock. Szóval elég valószínű, hogy csak azért tetszett ilyen eszméletlenül ez a koncert, mert haverok.

De ha megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és szerintem nekem én tudom magamról, hogy ez sikerül-e vagy nem, és most teljesen úgy érzem, hogy igen, szóval szerintem a Karc kurva jó. Voltak vagy huszan a koncerten, dehát délután ötkor….? Mindenesetre az jutott eszembe, ahogy előző nap a HS7 elprüntyögött ott a nagyszínpadon, annak valahogy se íze se bűze, ebben meg legalább benne van egy ilyen kurva erős húzás (mental note: ebben a bejegyzésben most már ne használjam többször a K-vördöt) (vördöt, nem vödröt, diszlexiások!). Hát akkor miért a HS7 van a Nagyszínpadon, és miért kell a Karcnak egy teljesen garantáltan nézőmentes idősávban brillíroznia? Egyébként az se egyértelmű, hogy Yonderboi-t miért nem engedték föl a nagyszínpadra, amikor szerintem a Wan2-ban többen nézték őket mint pl. a HS7-t vagy pláne a Sziámit a nagyszínpadon, de ezt most hagyjuk, mert a Yonderboi-t úgyis külön meg akarom még írni.

Összefutottam utána végre valakivel, akivel már régen akartam, és ő elmesélte, hogy milyen anyagokat is kiktől lehet beszerezni vasárnap hajnalban a Coronita nevű helyen, amire én már nagyon rég kíváncsi vagyok, de ő a maga részéről csak a zene miatt maradt olyan sokáig, szerdán pedig indul Ibizára.

Csak kilencig van nyitva az Automataszínház a domboldalban, mindenki látogassa, mert eszméletlen! Kicsit félelmetes, kicsit vicces, nagyon jó! Ugyanott, kilenctől valami pirotechnikai posztmodern és megintcsak posztindusztriális látványrevüt láttunk. Egy olimpiai megnyitóra emlékeztetett az egész, csak a humora volt teljesen másmilyen. Szintén hasonló humora volt a 639. baba című rövidfilmnek, amit a Duna Moziban találtunk meg, ami egyébként már nem a Jászai Mari tér mögött van, mert az már odeon lojd, hanem a kemping mögötti réten, ott, ahol régen a kővécék voltak, de most valamiért nincsenek, mert vagy nagyon el voltunk tévelyedve, vagy a régi vécét egykor tartalmazó szobában most tényleg csak egy ÁGY van! Mindegy, ez a babás kisfilm rövid, szintén posztindusztriál, de nagyon jó és nagyon jó és zseniálisan szuper jó, úgyhogy mindenki nézze meg én meg nem is mondok többet.

Végül az éjszakai partiturné legkiemelkedőbb eseményei:

  • A KES (önnyű sti értés) koncertje a Mirrorsban. (Nem világos egyébként, hogy most akkor hány tükör van, mert a bejárat fölé többes számban van felírva, mellé meg egyesben. Tény azonban, hogy abban a fura istállószerűségben a tükrök száma többes.) Oberfrank Pál Fenyvesi álnéven babrált ki Klaudiával a barátok köztben, itt viszont nagyokat énekelt, pl. Joe Cockertől a You Can Leave Your Hat (vagy Head? sose tudom, most se guglizom ki inkább) On-t, aminek a szexiességéből kicsit visszavett, hogy ez az Überfrank jegygyűrűben adta elő. Mindegy, Kocsis Gergely szaxofonozott, az a srác, aki Ónodi Eszterrel ünnepelte a 30. szülinapját az egyik kedvenc magyar filmemben, és ott volt még a Fesztbaum Béla is, aki meg a Csinibabában a béna.
  • Sziszi Keccs volt a HírTV 80as évekes videodiszkójában! A csúcsponton INGYEN pólót dobtak a bevadult közönség közé! Azért mondom, hogy közé, mert a táncnépet annyira lefoglalta a Sziszi, hogy a póló leesett a földre és csak kicsit később kereste elő valaki. Kicsit izgultam, de szerencsére Rák ay Filip nem jött a helyszín közelébe.
  • A kezembe nyomtak egy Boxer magazint. Hazafelé elolvastam. Olyan meglepetések voltak benne, hogy vannak olyanok, akik melegek ÉS van munkahelyük! Vagy: a NYÁR slágere a Sorry Madonnától (hello!? az idén nyárra szánt Madonnaszám a Get Together, ami sokkal jobb, tehát kevésbé sikeres mint a Sorry). Illetve: aki menő, az menő díványt vesz!
  • Az unikumos kamionban adták az egyik kedvenc instrumentális tánczeneszámomat. Mivel ezt a számot még csak szórakozóhelyen hallottam, ill. egyszer rádióban, amikor nem konferálták fel, továbbra se tudom, hogy mi lehet. Most megragadtam az alkalmat, és megkérdeztem a DJ-t, hogy mi volt ez. Azt mondta, nem tudja, majd megnézi a CD-borítón, jöjjek vissza. Nem mentem.
  • A Fehér Nyolcszögben egy részeg őrültről napnyugtakor letépték a kék pólót, majd nagyon jó lett a zene, rószaszín lett az ég és táncoltam. Pont olyan volt egyébként, mint ez a Get Together-klip. Lehet, hogy ezért élveztem ennyire?
  • Megint ittam gyömbérbort! Nagyon finom, én találtam ki, úgy kell, hogy először is kell venni egy félliteres Kinley gyömbért és 3 deci fehér bort. Mind a kettőből le kell inni annyit, hogy a kettőt az üvegben pont össze lehessen önteni, aztán már kész is! És a visszazárható műanyagüvegben biztonságosan transzportálható! És a szomjat is oltja!
  • A Parti Arénában rámfolyt a plafonról az izzadtság, ezért kijöttem.

Mindig megfogadom, hogy visszaolvasom, hogy miket skribáltam itt össze, mielőtt felküldöm a netre, de ez a mai adag olyan hosszú lett, hogy most már igazán nem érek rá olvasgatni. Ha valami fasság van benne, majd szólnak a kommentekben. Légyszíves.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Tyihííííííííííííííííííí, szerda! Acdc korán reggel, azt a leborult szarrá tépett és ivott réz fán sátor leszúrócövekét. Jó reggelt lakótársak, nem kell fogmosás, meg ilyenek. Szakad szét a fejem, lüktet, elfeküdtem durván az oldalamat, vagy valaki más feküdte volna el? Oda se neki,...
Bemutatkozom Sziasztok, abszinth vagyok, ez a 14. szigetem – illetve csak a 13. Az elsőn, 1993-ban kint voltam, egy hétig, sátorral, de az 1994-esre nem mentem, hjja, zsenge korom ellenére is volt már annyi jó érzés és ízlés bennem, hogy két lovaskocsival sem tud...
Placebo-interjú, véletlenül Csak vicceltem, természetesen. De azért én kicsit többet vártam ettől a Placebo-koncerttől, jó volt ez is, persze, de nagyon kevés volt benne az olyan pillanat, amikor az ember a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedik a talajtól. A "sors fin...