Szól a rádió…

Lesújtok a véleményemmel – hát ez a Radiohead nem volt valami nagy szám.

A Radiohead-koncert attól volt jó, hogy a számok jók (már amelyik) (persze ízlés kérdése) (stb.). Élőben nem adtak hozzá valami sokat ahhoz, mint ami lemezen már évek (évtizedek) (stb.) óta rögzítve van, sőt, néhány szám így élőben teljesen súlytalannak tűnt az albumverzióhoz képest. Pl. a Gloaming végéről is lehagyták a legjobb kulminációs részt, csak az idegesítő bevezető maradt meg az egészből. Bár az is igaz, hogy pont a Gloamingnak kivételesen nem is az albumverziója a legjobb, hanem a DJ Shadow-remixe, amelyik George Bush-tól származó beszédrészletekkel kezdődik.

Mondjuk én egyébként is jobban örültem volna egy DJ Shadow-koncertnek, mint egy Radioheadnek, és a Sziget szégyellheti magát, hogy még nem volt DJ Shadow. De ez most mellékszál.

Szóval kijöttek ezek a kriplik a színpadra, és már a legelejétől kezdve nem volt világos, hogy egyáltalán feltűnt-e nekik (vagy szólt-e a menedzser) (esetleg hozzájuk vágtak valamit lentről) (stb.), hogy a színpad egyik széle mellett ott áll mintegy harmincezer ember, meglehetős érdeklődést mutatva az együttes tevékenysége iránt. Abban az esetben, ha az én gimimben egy diák matekórán a padban “forgott”, azaz pl. a mögötte ülő osztálytársával szeretett volna váltani pár szót, a tanárnő azonnal szólt neki, pl. ha a diákot “Kovács”-nak hívták, hogy “Kovács, erre vagyok”, a fegyelmezés mellett egyben arra is utalva, hogy az illető olyan szinten nincs képben, hogy még ahhoz is segítségre szorul, hogy tájékozódni tudjon az osztályteremben. Vicces, mi?! Szóval ha tegnap ott lett volna ez a matektanárnő a Radiohead-koncert közönségében, biztos azt mondta volna, hogy “Yorke, erre vagyok”.

De jók voltak a magyar nyelvű rádióbejátszások az elején.

(Rádióhead, éééérted?!)

A kivetítőzgetés is elég érdekes volt helyenként.

(Mondjuk én koncertre jöttem, nem kertmoziba, de mindegy.)

Jó volt a Paranoid Android.

(Nagyon.) (Nagyon jó.)

A végső levezetés is tetszett.

(De a többiek akkor már legszívesebben hazamentek volna.)

A szar hangzás ellenére nagyon elkapott néha valami természetellenes érzelmes hangulat.

(Bizonyos számok alatt majdnem könnyeztem, ez lehet aggasztó jel is.)

(Pedig előtte még egy pohár bort se volt időm venni.)

(stb.)

A tömeg elég idegesítő volt, főleg mivel olyan messze álltunk, hogy látni alig lehetett valamit (a keverőpult mellett), de ott is agyontapostak időnként. Nagyon kíváncsi lennék azonban annak a jelenségnek a magyarázatára, hogy hogy lehet az, hogy amikor már másfél órája megy egy koncert, akkor is vannak olyanok, akik pont akkor jönnek rá, hogy ők előre szeretnének tolakodni az áthatolhatatlan tömegen. Vajon pont akkor jöttek rá, hogy bár eddig ugyan nem érdekelte őket a Radiohead, most el kell ismerniük, hogy ez az együttes igazából a kedvencük, és most már nem bírják ki, hogy legalább az utolsó fél számot ne az első sorból hallgassák? Vagy mi más járhat a kései tolakodók fejében? (Ki érti ezt?) (stb.)

Monduk én már tegnap megmondtam, hogy a Radiohead buziknak való.

Erről jut eszembe egyébként, hogy tegnap milyen jó volt a zene a Magic Mirrors-ban, és hogy pár számmal a Superstylin után teljes áramszünet lett, és akkor eljöttünk, és láttuk, hogy közben bazmeg még ez a kurva eső is eleredt, úgyhogy hazacsónakáztunk.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Gyökerek… ...akik a gyökereiket megtagadják. Saját tapasztalataink alapján szíves-örömest segítünk meghatározni a szükségesnek vélt zenei szocializáció iránytűjének műfaji alapégtájait, az alábbi előadók segítségével: Ami a Fishbone Los Angelesnek, az a Living...
Kispál és a Brothers Rövid nap volt ez. Három után értünk a Szigetre, ahol a lassú internetet picinyég átkozva ismét rájöttem, hogy nem vagyok egy nagy HTML- vagy technikai freeblog-guru, aztán csatlakoztam az asszonyhoz, aki addig a VOLT sátornál hallgatta ismerős arcok...
Iggy, férgek, szar és az ötezer forintos jegy titka Elnézést a lenti, tényleg csak jelzésértékű mms képért, tudom, hogy semmi nem látszik rajta, de a telefonomon ez a kis felbontás, a közepes meg már széttolja a szigetblog dizájnját, photoshop mini meg, fájdalom, nincs a 810esemre installálva, pedig s...
  • yank

    Nos megértem hogy ez a személyes véleményed de valahogy azt érzem hogy tájékoztatnom kell téged, hogy nem volt olyan rossz, kb 4-5dik sorban voltam ahol az emberek extázisban vonaglottak, a hang és a vizuális hatás is sokkal átütőbb volt.Onnan lehetett látni Colin illetve Ed arcán az elégedett mosolyt amikor hallották a közönség vokálját.Ott lehetett érezni valamiféle kontaktust a zenekar és köztünk.
    Nem bírálatnak és nem kötekedésnek szántam, csak úgy érzem, így teljes a kép.

  • FENTE LEVENTE

    ROPPAN-KOPPAN DIÓ-MÁK,RÁDIÓNÁL NAGYMAMÁK!
    TECHNO-DISCO KELL NÉKIK,TÁNCOLJATOK ROCKNÉNIK!

    SZÁMOTOKRA GYÜMÖLCS OTT ÉRIK.

    (FENTE LEVENTE)

  • Lara

    Thom York az egy kismanó
    Fejében egy rádió.
    hajahajahjahjahja

  • kata

    a véleményem arról amit írtál, hogy még abban a szakaszban van a világlátásod ami egyszerűen gyengének lehet nevezni, nem akarok neked mondani egyebet, mert felesleges

  • Szánalmas vagy. Ennyi.