szigetnow. 2006.08.12. radiohead @nagyszínpad.

két órányi intelligens zene tengernyi bunkó társaságában. ez lenne a tegnapi radiohead-koncert summázva. ez a fesztivál-koncertek legnagyobb hibája: nem a profi hangosítás hiánya, nem is az odaszabós vizuál elmaradása (mert az volt ám), hanem a vágy az értő közönség után, akikkel együtt lehet mozogni, énekelni, élni. frász ki van azokkal, akik úgy érzik, a küzdőtér egy open-air kocsma, ahol különösen sokan jöttek össze egy hakni kedvéért, amivel mindenképp rivalizálni kell üvöltözéssel, virnyákolással és mindenkin átgázoló közlekedéssel.

azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a hangulatromboló szakadárok csak elvétve beszéltek magyarul…

szó, mi szó: eltartott egy darabig, mire rá tudtam hangolódni a radiohead gigjére. szombat este volt, minden bizonnyal teltház, s szemlátomást a 65.000 emberből 65.001 a radioheadre volt kíváncsi. de ez mégse igaz, mert mondták, hogy fear factory-n is durvasokan voltak (ó, miért, miért kellett ezt a két cuccot egyszerre?! tisztára, mitn sophie választása…), másrészt az egybegyültek között akadt olyan szép számmal, akiket nem különösebben érdekelt thom yorke és bandája performanssza: inkább maguk, s – hitük szerint – a környező emberek szórakoztatásával voltak elfoglalva. aztán ott voltak a mászkálók, akik vagy be- vagy ki akartak jutni, vagy csak kerestek valakit (“fergie! FEEERGIEE!” – üvöltötte valaki fél órán át), netalántán kilométerhiányban szenvedtek, vagy mittudomén. ezer oka lehet annak, hogy az ember tömött koncertközönségen akarja átverekedni magát, de úgy tűnt, tegnap este ez kizárólag az én intimnek nem mondható szférámon keresztül történhetett.

de az is lehet, hogy kibaszott öreg vagyok már, s minden ilyen kis hülyeségen felhúzom magam.

ment, mendegélt a koncert, s azt hiszem, a paranoid android volt az első nóta, ami igazán magával ragadott: pedig addigra már a karma police-t is letudták, sniff. na de mikor végre elkapott a cséphadaró, már nem volt visszaút: thom yorke is azon énekes köze tartozik, akinek lefelé görbülő, világfájdalmat kivonatozó hangja sokkal többet jelent, mint a sokszor nem érthető dalszövegek, s jó sok mindent beleadott a – nem pejoratív értelemben vett – kornyikálásba, néha-néha el is bicsaklott a hangja: az egyik nótát kénytelenek voltak emiatt újrakezdeni. tulajdonképpen meglepőnek találtam, hogy olyan, másik bolygóról jött zenéket, mint a the gloaming, az idioteque (ebből persze a zajosabb blow up at the air változat) vagy a 2+2=5 be mertek vállalni: szegény duhajkodó germánok…

két órát játszottak: a just alatt szétszedtem a lelkem, eszembe jutottak a régi szép főiskolás bulik, amikor ezt minden egyes alkalommal le- és eljátszottam; exit music, street spirit, fake plastic trees, s akár nyúlhatsz is a borotváért, s az everything in the right place legalább 10 percig úszott és úszott és úszott, aztán egyszer csak vége lett…

aftermath. péntek este (hajnalban) nagyon szétkaptam magam – ezért nem volt tegnapi beszámoló se -, így tegnap este csak bambiztunk, de közben partnernőmmel kipipáltunk egy csomó érdekes helyet (hadd ne részletezzem…). aztán mikor 1 óra magasságában rázendített az eső, s az embertelen tömeg bevonult a létező összes fedett szórakozóhelyre, mi inkább úgy gondoltuk, hogy hazamegyünk. sebaj, a terroruleznek hála a universal project is otthon maradt. ha hétfőn valaki emiatt megcsócsálja a the orb balhét, nem tudom, mit csinálok (=pl. nem látom őket élőben).

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Laci, kikaparom a szemed meg az összes nődét… ...szóval persze van a szigeten szerelem is, olvasom ezt a sort egy kivetítőn, amikor "véletlenül" a Világzeneihez vesszük az irányt. A kivetítő magasságában kezdem csak összeszedni a klasszikus feszthangulatomat, mert bárki bármit is mond, ez azért ...
Leg Menni, menni, menni hát! Na az a legdurvább az egy hétben, a folyamatos távolság, kilométernyi gyalog, mint balog, mert muszáj, hogy úgy éljem meg, hogy ne maradjon ki semmi. A leghidegebb a sör továbbra is, bár bejött a második helyre a hajnali vaco...
Pénteken írom a tegnapi múltat. Naganak és Betanak helyet meg teret meg levegőt és hangfalakat kell adni, ahhoz, hogy tökéletessé tegyék bennem a ki tudja hányadik napot Olyan tomboló bulit csináltak, hogy soha többé nem megyek el szociálba, se süssfelnapba, mert azok ezek után biz...