Laci, kikaparom a szemed meg az összes nődét…

…szóval persze van a szigeten szerelem is, olvasom ezt a sort egy kivetítőn, amikor “véletlenül” a Világzeneihez vesszük az irányt. A kivetítő magasságában kezdem csak összeszedni a klasszikus feszthangulatomat, mert bárki bármit is mond, ez azért nem egyszerű az ötödik napon visszaszerezni, mert közben minden folyik tovább, de fárad bizony.

A Világzenein az olasz Spakka-Meopolis vár tárt karokkal, hirtelen lakodalomba találjuk magunkat, és le is ragadunk persze sörözni, meg táncikálni, majd Heaven Krisztián jön, és heveny buli (de rossz mondat, LEV?), megérdemlik ők ezt a nagyszinpadot, ott a helyük, nincs vita. Kicsi ugrálás, arcok megtalálnak, de rég láttam sokukat, jó ez így.

Persze megyünk tényleg a Radiohead-re… keljünk és indulás. Ahogy megközelíteni próbáljuk újra a nagyot, már látom, hogy tele a sziget, nesztek itt a nagy név, ami egyébként, tényleg jó, meg örülök, de akkor legalább annyi, hogy hangosíccccsák rendes en… És megtör egy kicsit az a hangulat, hogy szombat van, mert tudom, hogy ezt sokan szeretik majd, a nagy név miatt is, viszont túl sok lesz. Előkaparom minden türelmem és toleranciám. Zene tényleg jó, de így ezzel a tömeggel kicsit másról szólt.

Egyébiránt lájtravettem, sétálósra, meg nézelődősre, olvasgattam, meg drogteszt, civilfalu, cserkészek, labirintus (ííííí, jut eszembe lumináriumot ki ne hagyjam majd!). Ettem egy rendes zöldborsófőzeléket, nem volt olyan mint écsanyáé, de 700 forintot kóstált..khm!

Később még belesétálunk egy nagyon kellemes és látványos divatshow-ba, konkrétan Király Tamáséra és annyira tetszik, hogy megmaradtak a képek a fejben. Le a kalappal a koreográfia előtt, mert egy pillanatra sem vettem le a szemem a szinpadról!

Beszélgetős lett a nap, meg ismerkedős, sok nevetéssel meg egy kis esővel, amit azért kihagytunk volna, mert még mindig nyírkos minden.

Napköpet: Bizzál valamiben, inkább mint magadban (falfirka)… és képek később, legközelebb, válogatva.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

14 + 1 Hihetetlen, de idén tizenötödjére látogatunk a Hajógyári szigetre. Igen, tizenötödjére: már az azt megelőző évben, mielőtt a „Sziget fesztivál” nevet nyerte volna a rendezvény, a csúszdák környékén tartottak egy „Első Kelet-Európai Rockfesztivál” (va...
finá lé Van a Szigetnek egy másik arca. Egy nekem rácsodálkozni való nappali, az éjszakák parti szűrőjétől kitakart, amolyan giga búcsú, vásári bazár és turistalátványosságok remixe, hol a programok középdélután kezdődnek, előtte meg az alvó nagy semmi. Ha c...
Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn lesz...