Friderikusztól az utcaszínházig

A Port.hu színpadnál kezdem a napot, szegedi zenekar, a Friday’s Dust színpadon. Alternatív rockot nyomnak, szép számmal állnak meg a járókelők, belehallgatnak a fiatalok zenéjébe. Ha a két gitáros lány jobban odatenné magát, egészen látványos bulikat csinálhatnának. Szellemvasút, ez a szokásos délutáni programom. Éppen egy filmet vetítenek, amikor odaérek, Alexáról, aki tévésztár rajongó. Megülök, mert érdekes a film, s a végén beszélgetnek Papp Bojána rendezőnővel és Alexával. Alexa magánélete Friderikusz Sándor és más sztárok múltbéli és jelenlegi élete körül forog, és mindent dokumentál. Lefényképezem, a beszélgetés után azonnal hozzám jön, hogyan juthatna a képhez, kell az archiumba. Vámos Miklós miatt jöttem igazából. Vámossal Háy János beszélget, mindkét írót szeretem, szellemes, érdekes emberek. A téma itt is a tévé lenne, de Vámos, ha teheti, eltereli a témát, amiben Háy jó partner, szemlátomást élvezi a beszélgetést. A sátor, először a négy nap során, már délután tele van. A történet a tévé és a film mentén inkább sztorizgatás, de ezt senki sem bánja. Hallunk a gerilla együttes „fényes” múltjáról, csajozásról, feleségekről, az egykori Híradó Mozi jelentőségéről, Amerikáról és Londonról. Ezeken keresztül ismerkedünk Vámossal és kicsit Háy-jal is. Az egy óra hamar elszáll, perceknek tűnik csupán.

Visszamegyek a Sziget szívébe, jó pár ezer ember érkezhetett. A nagyszínpadon a belga dEUS zenél, semmi különös, fegyelmezett gitárzene, de ezek a fiuk a legnagyobb zúzáskor is hidegvérű menedzsereknek tűnnek. Továbblépek, az Octopusnál szunnyadok egyet, rapperek verselnek, Bárdos Deák Ági moderál. A babazsákról kiderül, hogy belseje műanyag. Miért is gondoltam mást? Séta, Krisztián hangja száll a Sziget felett: fiam maga kifogta Dél-Amerikát. Elmegyek punkokra. A Zúzdában a Büdösök zenekar „zenél”, a porban néhány gyerek ritmizál. Elered az eső, a kispolgár, posztpunkok tető alá húzódnak, alig ciki, de sok munka van a tarajukban, nehogy már szétázzon. Itt aztán látni rendesen szétcsúszott alakokat, és amikor a C.A.F.B. behangol, ki tudja honnan, előmászik még vagy száz. Rá kell jönnöm, a punkok alapfilozófiája a szeretet, mindenki ölelget mindenkit, én is beszállnék, de néhányuk szaga elriaszt. Ártatlan, jó gyerekek. Szétcsapják a levegőt, aztán hazamennek. Barátaim hívnak, bulizzunk a Táncdalfesztivál sátorban, Red Hot Chili Peppers zenéket játszanak. Na jó, átnézek. Aki részeg, az jól érzi magát, a hangosítás ismét slendrián. Az igényesség valahol a Szigeten kívül maradt. Nem is bírom sokáig. Színházba indulok, de este felé már nem lehet közlekedni. Leöntenek vörösborral, aztán sörrel. Nem is tudom, hová siethet ennyi ember, tele pohárral a kezében. A Theater Titanick utcaszínháza a flúgos futam és egy olasz vígopera keveréke, de ezt inkább dicséretnek szánom. Kicsit átfázok a domboldalon. Benézek a színházi sátorba. A Baltazár Színház produkciójába nem tudok belekapcsolódni, már több mint félórája megy. Kilépek, elindulok a nagyszínpad felé. Lábam elé egy sátorból vödörnyi mosogatólét lódítanak. Na itt, most elegem lett. Hazamegyek!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetnow. 2006.08.09. the_upbeats @mokkacuka! ó, hát ismét elkezdődött. nekem kicsit késői volt a start, mivel délutános műszakban élesítettem a kaszát, de azért így is meglepett, milyen üres volt az éjféli hév, amivel oldalamon bátor cimborámmal becéloztuk a placcot. a filatorigátnál már volt t...
Iggy, férgek, szar és az ötezer forintos jegy titka Elnézést a lenti, tényleg csak jelzésértékű mms képért, tudom, hogy semmi nem látszik rajta, de a telefonomon ez a kis felbontás, a közepes meg már széttolja a szigetblog dizájnját, photoshop mini meg, fájdalom, nincs a 810esemre installálva, pedig s...
Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn lesz...