Embertelen vagyok!

Igazából a Yonderboi-ról akartam még írni, de eszembe jutott egy érdekesebb, úgyhogy inkább azt mesélem el!

Tegnap kora este a Szigetre menet a HÉVen ültünk a legelső kocsiban, ott nem nagyon volt tömeg, álltak páran, de le is lehetett ülni. Mi a kocsi legelejénél ültünk, ahol a hátsó falon végig van ülés, én pont középen voltam, de vigyázva, hogy az utat nehogy elfoglaljam az ülések között, mert a baloldali négyesben csak egyvalaki ült, azaz ott volt három szabad ülőhely.

Egyszer csak felszáll egy Vak Srác a kísérőjével, aki egy Lány volt, és szemlátomást éppen szóbaelegyedtek egy Szimpatikus Sráccal, akiről azonnal lerítt, hogy ő büszke magára és azért ilyen szimpatikus, mert szóbállt egy vakkal, pedig nem is volt kötelező! Akár el is mehetett volna mellettük, mint annyi más ember, és akkor egyáltalán nem beszélgetett volna velük senki!

Mi még egy kicsit odébbhúzódtunk, mert azt hittük, hogy le fognak ülni az üres helyekre, de állva maradtak, közvetlenül mellettünk. Erre a Szimpatikus Srác, jó hangosan, hogy nehogy félreéértésbe essünk, és azt higgyük, hogy az üzenete nem nekünk szól, hanem a Lánynak, akivel egyébként beszélt, szóval a Szimpatikus Srác , félbeszakítva a Vak Srác sztoriját arról, amikor moziba ment, szent borzadállyal a hangjában valami olyasmit mondott nyilvánvalóan ránk célozva, hogy bizony manapság milyen sokan vannak, akik nem adják át az ülőhelyet a rászorulóknak.

Erre a Lány rákontrázott, hát igen, emberség kérdése.

Ekkor mi kis csendes tanakodás után úgy gondoltuk, hogy akkor azért válaszul beszólunk mi is egy exra light-ot, és megkérdeztük, hogy nincs-e kedvük az üres ülőhelyekre ülni esetlegesen. Erre nem válaszoltak érdemben, ezért mi se firtattuk tovább a dolgot, de nekem rossz kedvem lett, és elkönyveltem magamban, hogy akkor én a Lány szerint, és ebből következően nyilvánvalóan a Vak Srác szerint is embertelen vagyok. Mindenesetre föl nem álltunk, és ők se ültek le.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn lesz...
Pihenős-lötyögős-rohanós Elektromos eszközeink hasonló tempóban amortizálódnak, mint mi magunk a Szigeten: miután a fényképezőgépem objektívsipkáját már két napja kombinált fogóval méretre igazított, zöld kockás, egyébként igen trendi tormásüvegfedővel helyettesítem, vasárna...
14 + 1 Hihetetlen, de idén tizenötödjére látogatunk a Hajógyári szigetre. Igen, tizenötödjére: már az azt megelőző évben, mielőtt a „Sziget fesztivál” nevet nyerte volna a rendezvény, a csúszdák környékén tartottak egy „Első Kelet-Európai Rockfesztivál” (va...