Bemutatkozom

Sziasztok, abszinth vagyok, ez a 14. szigetem – illetve csak a 13. Az elsőn, 1993-ban kint voltam, egy hétig, sátorral, de az 1994-esre nem mentem, hjja, zsenge korom ellenére is volt már annyi jó érzés és ízlés bennem, hogy két lovaskocsival sem tudtak volna elvontatni valamire, ami woodstockra hivatkozik.
2004-ben és 2005-ben (+a fentebbi bejegyzések) már majdnem olyan öreg voltam, mint most, csak óvatosan közelítettem a helyszínt, és rövid ideig bírtam. Ezek fényében igazán köszönöm ezt a lehetőséget.
Még jó, hogy így megkésett a bemutatkozásom, az első két nap után bizton állíthatom, 2006-ban én leszek az, aki az aggódó anyukák nevében ír beszámolókat a szigetről. Már ha kifekszem végre az első napot – a nehezén túl vagyok, de még egy kis láz kínoz, úgyhogy ma még pihenek.
Pulóvert vigyetek, hideg van éjszaka.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ami a szívemen, az a szájton Ezeket írom le: Jobbra látható a két 18 éves Prodigy-rajongó, akikről korábban írtam. Ők voltak a legszimpatikusabbak az egész Szigeten, és ezúton is üdvözlöm őket, hátha megtalálják itt magukat. Azért volt még egyvalaki nagyon, khm, szimpatikus...
beteges mesteremberek Borravaló, szép szó, bár a szigeti pultos szemével nézve haszontalan, hogy nem is hagyok ott többet s ezelőtt sem jellemzőn senkinek, hogy nálamnál valós értéket képviseljen, s tényleg folyjon ki kezeim közül nedüre, legyen való az elmaradás, a napi ...
Még két nap! Még kettőt kell aludni, és elkezdődik végre nagyon sokunknak az igazi nyár, annak legnagyobb, legátfogóbb, legpunkabb, legdurvább, szebb, és legtökéletesebb, legnagyobb visszhangot kiváltó, zenés (stb.) programja, A SZIGET. Még kettő és végre belebúj...