Mintavétel

Renyhülésben megereszkedett, hombár testet ágyból-lakásból kiparancsolni szokatlan időtöltés az elmúlt hetekhez képest, de mint utólag kiderül, megérte dél előtt beváltani a jegyeket, felrakatni a karszalagokat, hiszen este már dózsai tömegek ostromolják a pénztárakat és a bejáratot.

Valószínűleg kisebb népvándorlás következhetett be a nulladik estén, amelynek a nyomai mindenhol jól láthatóak. Viszont az első piros pont máris jár a szervezőknek, amiért már reggel 9-kor nekiesik a szemétnek a diákmunkaerő, seprűvel, nejlonzsákkal. Más kérdés, mennyire lesz sziszifuszi ez a harc akár csak a fesztivál második napjától kezdődően.

A küldetés sikeres végrehajtása után rápihenünk a délután-este-éjszaka tervezett eseményeire. Az már biztos, hogy nagybritt csillagzat alatt fogjuk tölteni az időnket, de nem, nem a Franz Ferdinand hoz most sem előlázba; bár (igazán sosem) hal(l)ottakról vagy jót, vagy semmit. Maradjunk is ebben az utóbbiban a békesség kedvéért.

Lassan fél 7, végre benn vagyunk! Az első nap délutánján a K-hídnál félelmetesnek látszó embermasszával találkoztunk, de ez csak a látszat: minden olajozottan megy, és 10 perccel később már a Szigeten belül ballagunk. Nem rohanunk, elvégre a Szigeten vagyunk. Séta közben nézelődünk a derült szerda délutánban, ámulva, hogy a Therapy?-ra még most is ennyien kíváncsiak. Egyébként szinte minden a megszokott helyén van (mi is ott érezzük magunkat), kisebb változtatásokat találunk csak a színpadok elrendezésében.

Elsőként a Susheela Raman-t célozzuk meg a Világzenén. Út közben belebotlunk egy tenyérnyi port.hu színpadba, ahol épp vidám bemelegítés folyik a ska jegyében. Mint kiderül, a zenekar az eSKAbbe névre hallgat. Kifejezetten szimpatikusan nyomják, haverokbulifanta hangulat uralkodik a táncolók közt. Kicsit hallgatjuk őket, majd idei szigeti sörszüzességünket a Blikk Bárban veszítjük el. Itt jegyeznénk meg, hogy az egységes italkínálat és –ár első (második, harmadik, stb.) ránézésre teljesen viselhetőnek mondható.

Tehát akkor Világzene. Susheela Raman britanniai születésű tamil hölgy. Harmadik, Music for Crocodiles c. lemezének megjelenése után idén jár először nálunk a Szigeten. Zenéjéről párhuzamként Sade és Nitin Sawnhey ugrik be: fél füllel dzsesszpop-kevercs, fél füllel India. Raman kisasszony élőben minimál kísérettel, egy indiai dobossal és egy gitárossal lép fel. A színpad körül kora esti fesztiválhangulat, a népesség harmada keresi a másik harmadát, a maradék pedig a színpadi történéseket sasolja. Susheela közben leénekli a felhőket az égről – ettől szép lassan mindenki táncolni kezd. A végén egy Tim Buckley-számmal búcsúzik el. Jó lenne jövőre is látni; mi legalább is megszavazzuk neki a későbbi Világzenés záró koncertet. Mellesleg a Világzenén találkozunk egy új jelenséggel, hiszen a színpad előtt és a keverő környékén a talajt laza homokréteggel fedték be. Mint kiderült, ez még egész viselhetőnek mondható. Mindenesetre Boban-ék kezdése alatt, az első, MMS-falra érkező, délszláv, csetnikeket és Koszovót emlegető SMS környékén lassan elindulunk a Nagyszínpadhoz.

Útközben benézünk a Cinetrip helyén Meduza néven futó, nyolcszögletű bulisátorba, ahol éppen Bosi + Biggle Bwoy pörgeti, akár ujjal, akár nyelvvel az utolsókat. A zene nagyon hangosan, de nagyon szépen szól. Szinte mindenki ropja, a tömeg viselhető. Gondolatban strigulázunk és így megvan az esetleges hajnali levezető mozgás színtere, mert a kinézet és a tervezett programok alapján mind a külcsín, mind a belbecs nagyon baresznak ígérkezik.

Mire a Nagyszínpadhoz érünk, már szól a Qiumby. Közben kiderült, hogy itt sokkal nagyobb méretű a bícs, ami miatt egy fekete pontot vagyunk kénytelenek kiosztani. Nem nagyon részleteznők, elég legyen annyi, hogy a hétvégére várható, papírformaszerű csapadék megmagyaráz majd helyettünk is mindent.

Ennek ellenére Liviusék remek formában vannak, mindent eljátszanak, sőt! A népesség táncoló és bólogató határán állva először érezzük a nagyszínpados vibráló Figet-Szílinget (copyright by Sssajt), bár Taka szerint ha nem lennének annyian pluszhangszerrel, a Quimby olyan lenne, mint a Kispál. Szám számot, illetve sör sört követ, mi pedig éneklünk, amit csak tudunk. A fülünknek ismeretlenebb számokat az üvöltő zene miatt nehéz azonosítani – sajnos a hangerő nem egyszer a zene élvezhetősége ellen dolgozik. A koncert alatt megismerjük az idei Sziget-marhaságot (lásd még pl.: halálba idegesítő gerappázás), ami pediglen a vörös fölfújt műkolbászok összeütögetéséből, és a közbeni gajdolásból áll. Alkotóbb kedvűek a koncerttől ihletet kapva több műkolbászt a homokba ásva fedezik föl rejtett börtönépítész énjüket. A Halleluja c. szám után búcsút intünk a zenekarnak, és lépünk vissza a Sziget tufelire, ahol Robert Plant-nél és az őt kísérő zenészekből alakult Strange Sensationsnél tesszük tiszteletünket.

Odafelé elsétálunk még az Afro-Latin színpad mellett, amin éppen egy nagyon lelkes chillei fiatalember izzítja a korongokat, minden szervezőnek hálát mondva a meghívásért, a színpad vezetésének, Timinek, a meghívó Bosinak, stb. Bár a Bassrunner Soundtribe Feat. El Condorsito nevet viselő produkció elég meggyőzőnek tűnik, sajnos az egyszeri szigetelőnek nincsen két élete, ahogy azt már Karcsi is megénekelte, így fájó búcsút intünk, hiszen nekünk sürgős dolgunk van a Pannonnál.

Ahol érkezésünk idején már szigeti méretűnek mondható jónép kezd összegyűlni – úgy tűnik, első este ez a „mindenkorosztálytmegmozdító” fellépés. Plant-nek a tavaly megjelent Mighty Rearranger c. nagylemeze talán a legjobb szólómunkái közül: ott van benne a keleti zene légiessége és elszállása, de megvan benne a Zep súlya is. Gyakorlatilag pontosan kezdenek, és már az első számnál érezzük: ezt a koncertet vétek lett volna kihagyni. A szakállas Plant „nagypapa” hangja, mint a régi lemezeken, és kísérőire sem lehet panasz. Egymás után sorakoznak a jobbnál-jobb számok. Mi ez? Világzene-rákenról? Mindegy, hamar táncolni kezd mindenki, aki hallja. Az új számok között a koncert közepén előkerülnek Led Zep klasszikusok is – innentől kezdve fehérizzásig hevül a világzenei színpad környéke. A zene folyékony esszenciája a vénánkban dübörög; pár pillanatra el merjük képzelni, milyen lehetett egy Zeppelin koncert harminc évvel ezelőtt ötven-nyolcvanezer ember előtt. Megállás nélkülugrálunk. Megmártózunk a zenében, és a tegnap már emlegetett feltöltődés rohamléptekkel veszi kezdetét. Na, ennek nem lenne szabad véget érnie! Sajna ez lehetetlen – mint mindig, most is eljönnek az uccsó számok, és a ráadások. Egyik búcsúszámmal fejet hajtanak az elődök előtt Hootchie Kootchie Man-nel, illetve kapunk az arcunkba egy Whole Lotta Love-ot. Utóbbit elemezhetnénk még sokáig, legyen elég csak annyi: a szám közben a csillagok is berezegtek az égen.

Az óriási tömeg oszlását várva „hogyvolt!”-ozunk, és lassan diffundálunk a Bahia színpad felé, ahol régi ismerőseinkre, az Úzgin Üverre vagyunk kíváncsiak. A tömeg akkora, hogy a kutyagolótempó ellenére az emberi áramlat időnként bedugul, mint hétfő reggel a Szentendrei út. Útközben feltöltő söröket igénylünk egy szimpatikus helyen. A lassú haladásnak köszönhetően végül is nem érünk oda a Bahiára, viszont az egyik üzletlánc boltja melletti büfében ételt tesztelünk. A társaság egyik fele a csilis bab + sült krumpli összeállítással, másik fele pedig gyrostállal ismerkedik. Hiteles források szerint mindkét étel igen jó kondíciókkal bír ár/íz/mennyiség viszonylatában. Burkolás, valamint az idén már világítással is rendelkező toifor– és angolvécé-meó – ki-ki igény szerint, avagy a nélkül – után még beszélgetünk egy kicsit, majd közös megegyezéssel a távozás mezejére lépünk.

Az első esti bemelegítést kitűnőnek értékeljük, a folytatásban további remek zenék várhatók.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Holnap hajnalig Hajnali háromkor sok kihalt hely van a szigeten, de az Afro-Latin Színpad - Meduza- Magic Mirror háromszögben azért elég jól ki lehet húzni reggel hatig. A Magic Mirror ráadásul az egyetlen hely a szigeten, ahol mindenki kedvesen mosolyog, és nem ba...
EÜ. bázisbéli víg napjaim Minekokán a 1. nap reggelén végeztem, így 24 órám szabad volt. Alapvetően mindenkire -nem hivatásosokra- igaz ez a beosztás az Egészségügyi Bázison. Lehet, hogy hasznosabb lenne a 8/16, 9/18 a 12/24 helyett, de természetesen másoknak biztos nagyobb r...
Baby Don’t You LOVE That Trash Vajon mitől volt jó a Scissor Sisters koncert? (A középső részeket kivéve, amikor ásítoztunk, mert az azért egy kicsit uncsi volt.) Vajon az alábbi okok bármelyike miatt...? A LEHETSÉGES OKOK: Azért, mert a Scissor Sisters zenéje különlegesen kifi...