„Ilyen vagyok, ilyen vagyok, ilyen vagy te is drágám…”

Térkép, program, néhány ismerkedő kör, nézelődés, és az első sör négyszázért. Ihatnék ászokot is ötvennel olcsóbban, de ez azért elég durva. Nekem legalább is. Néhány német metál rajongó már négykézláb röhög rajtam, hogy csak egy doboz sört veszek. Nem baj fiuk, én még este is józan leszek.

A Szellemvasút sátrában kezdek, levetítenek egy eddig bujkáló videó felvételt a Bizottság együttes utolsó koncertjéről. Húsz éves történet. A baj csak az, hogy kora délután, egy fehér sátorban semmi nem látszik abból, ami a vásznon történik. Maradnak az emlékek, hallgatom a zenét, lehunyom a szemem, és a képeket összerakom az emlékeimből. Aztán performance, két fiatal bikinis lánnyal, két dagadt pacákkal, Ef Zámbóval, pórszívóval és kenyérrel. Kenyér-hús zene, lábos zene, pórszívó zene, zsírleszívás.

Megyek egy kört, megkeresem az Octopus összművészeti helyszínt, jön Bálint egy színdarabbal. A sátor mellett elmennék csontnélkül, de Mozart zenéje útbaigazít, fogok egy babzsákot és elhelyezkedek. Aztán megjön Solymosi szerző úr is, jön a stáb. Hívom Maszatot, siessen, szerzek neki is babzsákot. Bálint darabja igazán újszerű, színészek, multimédiás bitvadászok, nagybőgős a színpadon, de mindez nem elég, a szerző is megszólal a keverő árnyékában megbújva. A darabban két színésznő őrlődik az anya, szeretők, a szerző és egyéb hímek között, néha énekelnek, a babzsák kényelmes, a zene jó, nem hangos, nem tolakodó, lassan nem tudom megkülönböztetni az álom és a színdarab határát, átlépek a túloldalra, élem a saját darabom. Tapsra ébredek, Maszat magyarázza el, a két lány egy lány, csak kicsit skizofrén, ezért volt az „álomba ringató” gyötrődés. De legalább megtudtam, mi az összefüggés az üres hűtőgép és a baszás között.

Bahia sátor, még elkapok négy-őt számot a Mantra Porno-tól. Nagyon jó zene. A táncolók alapján fiuknak, lányoknak egyaránt bejön. És az első szegedi csapat a szigeten, a Jeffo’s Dream. Én annyira nem izgulok a zenéjükre, nekem túl lágy, de belehallgatok, mégiscsak „otthoniak”, és később kiderül, maradhattam volna még nyugodtan.

Fél órát kések, de nem vesztek semmit, este hétkor már csúsznak, a Roma sátor még ki sem nyitott. Majdnem órás késéssel kezd a Nagybányai zenekar, ennek ellenére a hangosítás csapnivaló, kell hét – nyolc szám, hogy legyen valami hangzásnak nevezhető érzés. De ez nem zavarja a közönséget, a ritmusos zenékre beindul a pörgés. Nincs annál szebb, amikor fekete ruhás, fekete sminkes death metál lányok boldogan ugrálnak cigányzenére. Ezek a pillanatok, ezek a képek válnak éveken át szépülő emlékeké, ezekért jön vissza a fáradt, öregedő utazó is.

Séta a Szigeten. A Pannon Világzenei Nagyszínpadot nem lehet megközelíteni, Boban Markovic zenekara nyomja tíz-húszezer embernek. A Nagyszínpadon a Quimby, apró hangyáknak látom őket, de csak ha erőltetem kicsit a szemem, esélyem sincs. Keresnék vécét, ez is reménytelen, sorban állok, vagy nyitott ajtónál, egymás mellett, mint a lovak, elintézem. Várok még, séta tovább. Az Afro–Latin színpadon remek roots reggae zenét játszik a RE-G zenekar, eszembe jut, Ladánybene 27 lesz este. Nekiindulok, keresem a Wan2 Színpadot. Sorsszerűen eltévedek az éjszakában, egyre magányosabb leszek a tömegben.

Kések, de nem sokat. A falnak dőlve, kicsit megpihenek, mélyülök, utazok. A sátorba hideg levegőt fújnak, lehetne jégkorongozni is. Bemászok a tömegbe, aprókat mozgok, táncimitáció, ebben profi vagyok, a hangulat egyre jobb. A csapat többször megugráltatja a boldog raszta népet, leszakad a derekam, leszakad a hátam, mindenem fáj. Nincs mese, elfogyott az erőm, mára ennyi elég, törlöm a többi programot. Át kell rendeznem a személyes programfüzetet, újra kell nyomtatni. Nem lehet ekkora területen oda-vissza szaladgálni, egy hét alatt elkopok. Éjfél után már Kőbányán vagyok, csicsika. Álmomban roma-ragga szól:)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Iggy, férgek, szar és az ötezer forintos jegy titka Elnézést a lenti, tényleg csak jelzésértékű mms képért, tudom, hogy semmi nem látszik rajta, de a telefonomon ez a kis felbontás, a közepes meg már széttolja a szigetblog dizájnját, photoshop mini meg, fájdalom, nincs a 810esemre installálva, pedig s...
Bemutatkozom Sziasztok, abszinth vagyok, ez a 14. szigetem – illetve csak a 13. Az elsőn, 1993-ban kint voltam, egy hétig, sátorral, de az 1994-esre nem mentem, hjja, zsenge korom ellenére is volt már annyi jó érzés és ízlés bennem, hogy két lovaskocsival sem tud...
A Zakopane, Elefántcsontpart, Szentpétervár, Brüsszel-Marokkó tengel... Nekem a hatodik napon véget ért, a hetedik napon megpihentem. Tíz nap Kapolcs és hat nap Sziget után a csend a legszebb zene, amire vágyhatok. De csak estig, mert este már a szegedi IH-ban hallgatom a fiatal amatőröket. A Sziget vegyes érzéseket hag...