Tangó gumicsizmában

Délután Pulára megyünk, behúzódunk templom koncertre. Az E.A.R. együttes első műsorszámával húsz fő alá csökkenti a nézőszámot, én még kísérletezek, de ez a „kompjúteresített” kortárs zene nekem sem jön be. Inkább fagyoskodok a kertben Parti nagy Lajosra várva. Bérczes előadja a délután programját, attól függően, hogy mikor kezd esni az eső, kinek van sorszáma, és milyen színű, rohangálhatunk a templomkert, a faluház és a bárkakert között. Izgalmas délutánunk lesz. Parti Nagy Lajossal Németh Gábor beszélget, a gyülekező felhők ellenére szépszámú közönségnek. A gond csak az, hogy a két író a jó kezdés ellenére eltéved az irodalomtudomány sűrűjében, a beszélgetésből elveszik az író személyisége, csak a nyers szövegértelmezés marad. A végén mindenki fellélegezhet, egyrészt vége, másrészt nem áztunk meg. A fiatalok maradnak, megnézik a Bárka Hamletjét, mi Vigántpetendre megyünk, a Deti Picassot nem akarom kihagyni. Még időben érkezünk, hogy jó helyünk legyen a színpad közeli sörpadoknál. A banda beáll, de nem kezdenek, Gara Arutjunrán még nincs készen, valahol a haját rakja össze a bulira. Ez a nő, és ez a zene ennél több várakozást is megér. Egy rendkívül bájos csaj, bohóc, táncos, pantomim játékos, népdal- és punkénekes egy személyben. Szuggesztív személyiség. A zene távol-keleti dallamok, laza rock és a punk között mozog, szívja befele a népeket e Tókertből, jönnek, mint a legyek. Két-három szám, és mozdulni sem lehet. Előttem a földre Kiss Tibi, a Quimby frontember csücsül le, láthatóan tetszik neki a zene. Gara bemutat nekünk egy a csapathoz képest idősebb zenészt, aki a „második” apja. A punk fazonú, karakteres pasas remek szaxofonos, lendít még egyet a zenén. A végére váltanak, szilaj népi alapokra punkosabb zenék jönnek, ezt már nem bírják ülve a szabadcsapatok, vágtázásukkal felverik a sátor porát, lebontják az első sörpadsorokat. Menekül is hátra a közönség konszolidáltabb fele. Ezzel kellett volna kezdeni. A Másfélt nem várjuk be, felmegyünk a lányokért Pulára, megjárták a hadak útját, a Hamletet két helyszínen nézték, az eső elől futva megharcoltak a faluház kevéske helyéért. Fanatikusak, bejutottak, megáztak, összetörtek, de boldogok. Haza megyünk Öcsre, szárítkozni, én úgyis Makámra akartam menni.

A Kőfejtőt elmosta az eső, a programokat bevitték a faluházba, oda beférni lehetetlen, de szükségtelen is, nem hiszem, hogy túl nagy élmény lehet népzenét hallgatni egy zsúfolt „hetesbusz” nagyságú teremben. Ilyenkor megkérdezném, milyen értéke van a napijegynek, amikor semmire sem jutottam be, ami fizetős program volt. Talán előre gondolhattak volna erre is, hiszen minden évben szétázunk, s a kőfejtőben elfért volna egy párszáz személyes sörsátor is. Nincs más, megyünk Dörögdre, ott vannak még programok. A Navrangot meg sem kísérlem a Klastromnál, úgysem férünk oda, beülünk Kamondy Imiékre. Cabaret Medrano Baráti Kör II. dobos nélkül. Szerencsére Darvas Bence mindenen zenél, ami a kezébe kerül, így egy nagy, fehér savanyúságos hordón kezd el dobolni. A vége megint az, hogy hajnal kettőig maradunk, számtalan fröccsöt megiszok, és boldog mámorral nézem, ahogyan esőkabátos, gumicsizmás fiatalok tangót táncolnak.

  • FENTE LEVENTE

    Ta csodálatos és nem állatos (rejtelmes,förtelmes)Kapolcs.Van egy barátom,őt úgy hívják,hogy Szabolcs.BOCS.

    (FENTE LEVENTE)