szigetretro. 2003.08.06. massiveattack@nagyszínpad

hogy is nézett ki ez az egész? 1 gombával kevesebb, 1 oprendszerrel több; 100 ablak, 9 dal, 1 az 1 ellen; 30 perces késés, 30 perccel rövidebb kevesebb játék; az usa 399 milliárd (és nem billió) dollárt költ fegyverkezésre, az első vonat győr felé 1:10-kor indul. 25.000 ember, 1 lélek, 1 merő várakozás, és nincs több hatásvadász számadat.

mikor kiértem, még javában tartott az anima sound system balhé: épp a bulizáró slágereket pörgették, én pedig értetlenkedve figyeltem azt a rengeteg embert, akiket ez a szerencsétlenkedés érdekelt. a szombathelyi zenebagázs produkcióit ha tehetem, kerülöm, de azt a lehangoló következtetést most is sikerült levonnom, hogy nem csak a ’68 refrénje merül ki ladidalidában.

a hetvenes évekből szalasztott külsővel felvértezett, malachangú énekeslány arra bíztatott, hogy csináljunk sok-sok gyereket. később. most massive attack. miután az anima lebotorkált a színapdról, a tömeg megritkult, én meg előre vágtattam, hogy körbezászlózzak egy apró kis placcot úgy 3-4 méterre a színpadtól. persze, az egyre felfokozottabb tülekedés idővel odébb sodort, de kit érdekel. most massive attack.

de a “most” csak nem akart eljönni: a színpad hátterét uraló hatalmas kivetítő jobb felső sarkában egy digitális óra jelent meg: a közönség meg rajta csüngött: várta a fél tízt, mint a messiást. 21.30-kor aztán mindenki erőteljes őrjöngésbe ment át, de úgy tűnik, ezek a pofátlan bristoliak azt üzenik az órával, hogy “késünk. na és?”.

mint kiderül, technikai malőr marasztalja a háttérben a bandát, a negyed tízkor kivonult dobos seggén már kelés nő, én pedig a hangszórókból lagymatagon áramló david holmesra bólogatok, majd a butterfly caught halk háttérzörejeire úsznék, ha nem kéne 15 másodpercenként kifújnom az orrom, s kipaterolni néhány könyököt, lábat, fejet, hajfürtöt a képemből. pedig még el sem kezdődött.

aztán végre megjelenik 3-D és a “fucking technology”-ra hivatkozva elnézést kér a fél órás késésért, valamint azért, hogy jó fél órával rövidebb lesz a gig, de majd mindent beleadnak. anyázok. a bocsánatkérést a moderátor magyarra fordítja, bár a minusz félórát elsunnyogja – biztos kell még az a nagyszínpad máskor is.

na jó, elkezdődik. a kivetítő bal felső sarkában piros kurzor tűnik fel. a közönség őrjöng: áhhá! a 100th window egy oprendszer! és ráadásul magyarosították is! a MA a future prooffal indít, ezenkívül még egyetlen szám hangzik el az új albumról, de ha megfeszítesz, sem tudom, hogy melyik: az események kezdenek egybefolyni. (talán az antistar?) azt tudom, hogy risingsonnal folytatnak, hisz daddy g is bevonul azért a néhány sorért, “long time passin'”, hisz tudod ha már kint van, akkor karmacoma jő, a kivetítőn közben space invadersbe illő grafika invitál minket földkörüli utazásra; nem lövök le túl nagy poént: bristolból indulunk, budapestre érkezünk. a közönség amúgy – a változatosság kedvéért – őrjöng, akárhányszor feltűnik a budapest felirat a kivetítőn. hisz mi már csak ilyen kis patrióták vagyunk. azt hiszem, a negyedik szerzemény az angel volt, aminek élő verzióját sosem szerettem, most sem kedvelem meg, bár a határozott break engem is magával ragad. a teardrop elizabeth fraser nélkül erőtlen, a szőke leányzót, aki szájára meri venni ezt a csodás bölcsődalt, egy molylepke majdnem lezavarja a színpadról (butterfly caught?). a későbbiekben visszamegyünk egészen a blue lines idejére, ahonnan a címadó dalt ismeri legkevésbé a közönség (ám ez volt az est legkevésbé nyomasztó szerzeménye is egyben), a nagyszerű unfinished sympathy emlékét a frenetikus zúzásba átmenő safe from harm veri ki az ember fejéből (jobban belegondolva ez baromság, mivel a sympathy szólt később). daydreaming sajna, nincs. továbbá hiányolom a sly-t és a protectiont. azon morfondírozom, milyen jó poén lett volna a morcheeba énekesnőjét, skye-t szombatról itt marasztalni egy kis special guestkedés kedvéért. a háttérvetítőn közben mindenféle, zöld szíveket megmelengető üzenetek tünnek fel, vagy épp beleleshettünk a világ fegyverkezésre fordított büdzséjébe, esetleg láthattunk néhány hatásvadász adatot, miszerint 2003.január elseje óta hány hordó olajat használtunk fel, hány hektár erdőt írtottunk ki, ilyesmi. megyek is, ültetek egy fát.

23.00-kor elsötétül a színpad, a visszatapsot inertia creepsszel hálálják meg, majd újból elsötétül a színpad – most már végleg.

a hangosításért megint szívesen seggbe rúgnék egy-két alakot, 3D hangját rendesen elnyelte a zenebona – még szerencse, hogy a dalok szövegét általában mindenki fejből fújta, de a francba is, inkább ne hagyják a nap végére a legnagyobb bandát, ha sötétedés után mindig vissza kell venni a hangerőből.

lambbal indult, massive attackkal zárult számomra a 2oo3-as, sorban a mittoménhányadik (tizenegyedik?) sziget feszt: erős kezdés, még erősebb befejezés, pedig mindkettőt rövidre zárta ez meg az. there is no protection.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ennyi VOLT – 4 nap Szombaton az 1 négyzetméterre jutó emberek száma elérte azt a szintet, ami tűrőképességem határát átlépi. Valamiként meg kellene oldani, hogy a fesztiválokra a szombati – és kisebb mértékben a pénteki – napokra ne tóduljon ki az is, aki egyébként az ...
  • wovbagger

    igen, aznap nálam is a lamb volt a legjobb. rhodes kisasszony gyulladt torokkal is remekelt.

  • igen, aznap nálam is a lamb volt a legjobb. rhodes kisasszony még gyulladt torokkal is remekelt.

  • ühüm, mi van ezekkel a gombákkal?

  • nem az, amire ti gondoltok. 🙂 mushroom vowles a massive attack egyik alapító tagja, s a 100th window előtt lépett ki a bandából. hát ennyi. 🙂

  • FENTE LEVENTE

    Haraptam a kutyát a vizslát.
    Utána meg azt montam,hogy viszlát.
    Kutya ugat,én meg hozzá beszélek!
    De szőrébe majd bele-bele kefélek.

    AZ ÁLLATBAN KERESD MAGAD ÉS EMBERKÉNT TISZTELD.

    (FENTE LEVENTE)