Egy Csókolom kihúz a bajból

2006.
július 19.

Thealter – Szeged

Malij Theatre: Thanatos (Az utolsó út) –
Régi Hungária

Jack and Joe Theatre: Az iroda – Régi
Zsinagóga

Gangaray
Táncszínház: Vörös – Korzó Mozi

Magyar Mozdulatművészeti Társulat és
Közép-Európa Táncszínház
: Káin és Ábel – Korzó Mozi

Csókolom koncert – JATE klub

Azt
tudtam, hogy sűrű napom lesz, de hogy ennyire súlyos és kezelhetetlen, azt nem.
Minden fesztiválnak van egy mélypontnapja, és minden fesztiválon van nekem is
egy napom, amikor megkattanok, és csak nagy erők mozgósítása után tudom
folytatni. Most már tudom, ez volt a NAP, nekem is és a fesztiválnak is.

A Malij Theatre előző napi előadásáról csak jót halottam, igaz, az gyerek előadás volt. A Thanatos viszont egy görög mítosz, amelyben Thanatos várja a halál istenét, s az útra, az utolsóra három húga, a Moirák készítik fel, közösen emlékezve mindarra, ami szép volt az életben. Mindez vissza is jött, szépen lejátszották az orosz táncosok, egy végtelenül leegyszerűsített színpadon, minimális mozgással. Csak rá kellett jönnöm, mindezt megértenem, hogy többet ne várjak, és akkor már kicsit tetszett is, a szép lassú képek, a zenék, és az egyszerű szimbólumok. Nem kellett gondolkozni, az élet fonalát is hosszú perceken át gombolyították a lányok. Na nem baj, gondoltam, nem kell minden előadásra emlékezned, fogd a bicajt, tekerj!

A Jack and Joe Theatre nem akármilyen ajánlólevéllel érkezett, mindkét színész dolgozott a Derevoval. Meg is telt a zsina, aztán hamar kiürült. Egy nagy átverés volt, a viszonylag jól mozgó orosz táncos és a pocakos olasz kicsit hülyére vett minket. Ilyen „modern” darabokat a 3SAT éjszakai műsorában szoktam látni, de akkor mindig van nálam sör, és álmatlanság gyötör. Igaza volt Elefántnak, a magyar néző még akkor is tapsol, ha végigaludta az előadást. Borzasztó volt, mást nem mondhatok.

Nem baj, majd a magyarok. És úgy is lett volna, de a körülmények. Mert a Korzó Mozi, még Vörös Csillag néven, mint mozi is katasztrófa volt, színháznak, mozgás-színháznak teljesen alkalmatlan. A táncosoknak szuper, van tér, van öltöző, világítás és egyebek. De a nézők, azokkal jól kicsesznek. Ha nem jutsz be az első két sorba, nincs esélyed. Márpedig ezen a napon e két sort jó előre kicímkézték foglalt feliratokkal, s én ülhettem hátra, és szerintem láttam életem egyik legjobb előadását deréktól felfele. És az előttem ülő négy sor kobakjait. El kellene gondolkodni a rendezőknek ezen a helyszínen, mert a jegyre rányomták: 800 HUF, és akkor a nézőnek adni kell valamit. Nekem a Vörös című előadás, ami valószínű, hogy nagyon jó volt, csak bosszantó, tehetetlenség érzését adta. Ráadásul a két darab közti átállás negyven perc volt, a Káin és Ábel, egy nagyon, nagyon unalmas előadás, így éjjel egy felé azt mondtam magamnak, na ez nem az én napom. Iszok néhány sört a JATE klubban.

A sör jó volt, a Csókolom együttes még annál is jobb. Boldog színészek és rendezők táncoltak, ugráltak, énekelték együtt a Balaton és Kex számokat. A zenekar saját számai is nagyon ott voltak, így hajnalra lehiggadtam, megbékéltem a világgal és enyhe cikk-cakkjárással végigsétáltam a már derengő Kárász utcán.