pipacspíros

Ott ahol a part szakad, végződik a Sziget, ott ahol a kurta farkú, ma még Toi-Toi, amúgy liget, utolsó nap, tört lendület, kisnyugdíjas számol (tehetség a rendszerváltozásból), kisnyugdíjas fizet, rá hogy van egy hét együttéled… fiatalság, jövő, remény, szabad erkölcs, főnyeremény, ó azok a ’92 előtti évek, „Sziámi műláb Péter” mondjad minek, kellett Vúdsztok, Pepszi, ésatöbbi, fájt valami? nem volt hakni? hogy nyaranta jöttél lakni, ide a kerületbe, ó Istenem, ó Budára, özönvíz zúduljon a csalánfádra, miért, mondd, ó, miért zavart elme, zavart fű (jó, azt értem), zavart csend, oda az én békességem, hagyjátok már abba végre, sopánkodott öreg néne, panelajtaja és a létminimum küszöbén, mikor utoljára behatoltam a K-hídon át.

Mormon vagy mormog? Szerintem mormog. Tehát szigetzöld elméletem mormogom, ismételem – gyenge testem, gyenge jellem-, agyalapi leporellón a lista, rajt’ villódzó sorok: ez kimaradt, ezt nem láttam… hülye gyerek, feje kerek, tégy meg mindent, ha mered! Oké-oké, persze. Nézzük csak. Koncertügyileg, hoppá, minden várakozáson felül teljesítettem! De. Idén sem volt bándzsi-ugrás, kereoki, másnál alvás, sziget-lagzi, strand és foci, titkolt randi, civil falu, ping-pong, mozi, pogó, színház, csocsó, luminárium… Előre Vitézek!

Haladás közben formálódott egy kisebb csajozási attrakció kobakomban, ami oly ártatlan, miként magam, melyet aztán az univerzum össznővendékgének meg lehet értenie barátnőktől Boncidáig, miszerint veszettül fotózok, és semmi egyéb. Egy szubjektív mosolyalbumot megszólítva a legszebbekről valahogy így: „Elnézést hogy megállítalak egy szemhunyásnyira, de szükségem van a Sziget legszebb képéhez az arcodon ama mosolyra, mire e gyönyörű szem és száj a mostani földin túl az angyaliig csak képes! Megengeded?” Vagy külföldiekhez így: „Jú ár szó bjútifull, szo áj ték a pikcsör náo! Plíííz. Szenk jú.” És akkor itt lenne most nektek, kedves blogolvasó gyerekek, száz vagy ezer vagy tízezer digitális alak, és ámulhatnátok rájuk vízilószerű tátott szájjal, és azt is gondolhatnátok, hogy mekkora májer csávó ez apuska, és ez esetben ITT is biztosan rám szavaznátok, tehát elégedett lenne mindenki e kerekadta világon! Én pedig elcsesztem! Mentségemül legyen mondva, nem direkt, csak cimborám a Sors, viccelődött.

Először is összefuttatott sokévi legjobb barátommal, kivel ökölcsapások közepette szakadt meg (naná hogy egy nő miatt) jóviszonyunk, s most emberi léptékű közeledésre mutatott hajlandóságot. Aztán összehozott egy nagyon kedves barátnőmmel, kit tavaly még én kísérgettem (először) a Szigeten – löktünk kettőt-kettőt, beszélgettünk-, jócskán belehajlongva az estébe; hogy szinte már vártam anno kínos pillanataink okozóját, egy másik rafináltan bájos leányzót, akit kivételesen ténylegesen le is szólítottam, de nem jött, pedig titkon tényleg vártam.

Így szaladtunk bele Sex a neveadta Action koncertbe, és így termett előttem ex-osztálytársam, mikor épp a világzenei hiányosságaim pótlására indultam immáron egyedül.

Oh, igen! A világzenei ábrázolásmód, mondhatom… Feltűnt vaj’h rajtam kívül valakinek az a csodás háttér (amúgy az algír Khaled ügyködött) a színpadon? Várj, lehunyom a szemem. Hogy is volt? Magyar népmesék futónövény motívum, egyik termése gitár, másik trombita, harmadik egy billentyű, tök mellesleg negyedik egy stilizált földgömb, és ezeken túl és között 5 db mobiltelefon hangjegyekkel a kijelzőjén! A világzenei polifónikusok, igen – véremet egy ilyen ötletért!

No, azt elkezdett hullni a cseppfolyós égi áldás, hogy rendteremtő mód elvegye minden utolsó napra csajozást halasztó kedvét a kiteljesedéstől, evvel késztetve hangos helyekre bevonulásra a potenciális fotóalanyokat, jól tudván, hogy 110 decibel fölött a jófej duma mit sem ér. És intő példa annak, ki ennek ellenére vakmerő: két lány indult a jól bejáratott szabadtéri pisire, de az átlagosnál is áztattabb talaj síkossá vált, hogy buktak hasra és hanyatt, hogy még felkelni se bírtak! Pszt! Halkan jegyzem meg, láttam, kikúsztak, s nem mosdó felé, hanem egyből az Arany Ászok sátorba tartott útjuk a parkettre, német volt a nyelv, magyar a parfüm, je-je-je! Tehát csajozás. Neked lenne még kedved?

Így lett ebből morzsányi Tudósok, csipetnyi Zanzibár, hangyányi kocsmazene, egy szelet Kühl álomba ringatónak; hálózsákba térés, négy óra alvás előtt.

A legvégéről? Méltóságnak okán nem szeretek beszélni, pedig van képem hozzá…

Konklúzió? Érlelődik.