UTE-lila

Vasárnap, ünnepnap, elvben de csodás; illusztris vendég vagy déli báblátomás tévedt ki a Sziget porába, mint 3 éve és 11 napja, mikor sorsfordító mód kezét kezembe először rakta, engedni nem akartam, sőt ma se tenném, de mert 3 év és 12 napja él, több sebből szökik a vér gyengén, mert kinek penge a nyelve, az karcol, békeidőben is diplomata/nítva harcol és sért, Ő, mód, szer, esen/dőn készít fel a Teremtő, gyökeres változásra, avagy kontraügyi bemozdulásra.

Szívügyi kálvária, tompán hasító szere a *lemnek, tehetetlenségi törvény, mi jellemez. Még. Míg bírom, még vagyok a minta, az odaadó, beletörődöm amputált (táv)irányító naíva, de ettől senki se az, Aki, de pillanatokra megint jó, hiszem, megéri.

Régi és új – mi mozimaratonisták. Árulkodó szemek csillogása beszéli ki a különbséget, melynek matematikai jelentősége annyi, ha hozzáadjuk azt, ami kivonatolódott, akkor visszatérünk a kiinduló állapothoz! Ilyen egyszerű! „Ennyi” – hogy idézzek egy másik lánykát a Szigetről, aki mondatvégi pont helyett használja e mindenre találó kifejező szócskát…

Belső töprengéseim között azért buliztunk is, vagyis néztünk, lestünk sok-sok vasárnapi együttest, és vigéckedtünk, s volt is ki hatott, s parányit hozzáadott, nagyszínpad jó.
Tökös csaj, jutott eszembe a Juliette and the Licks-et látván, egy vagány, formás, szexista őrült, aki párszáz férfikézen végigúszott, mert legbelül lázadó kamasz, és uccse olvasott soha szabályzatot, miszerint koncerteken a stage-diving szigorúan tilos.

Színpad átállási kitérő. El szívószálas VBK-ért (de rég neveztem így :), miközben titkon attól féltem, hogy most a kóláspoharak valamelyikével nyerek egy olyan szerkentyűt, amiért épp most versenyt írok, meg amúgy is, nemá, egyesek így is rám aggasztják a hülye mázlista jelzőt! Közben pár szám erejéig néztünk Slag-ot – micsoda név már az hogy slag, szerintem ezzel az erővel lehetne spricli is, de mindegy, ha slag, akkor slag-, és semmi. Épp csak odatekintettünk, mert babám ismerte a szinti-srác énekest, és anno utálta, mert dedós módon csúfolta – de nem mondom el hogy!

No de sipirc vissza Kispálra, mert jár ennyi „stílus”, és a Borz, és a 90-es évek albumai füleinkben ugyanúgy akarnak csengeni, mint anno, s mert profik, nem is szövegelnek sokat, csak zenélnek és zenélnek, ez van, biztos csak ehhez értenek, meg a bimbódzó könnycseppek.

Hej, működik a folyadékháztartás! Borsokkozta pisiinger mindig visz valamifelé, mi pillanatnyi útvonalváltozást hoz újra és újra – így volt szerencsénk a Háre Krisna kontra Zsinagóga meccsre is vesztegetni pár nemes percet, melyben egybehangzóan hozott döntést a kétfős párkapcsolati zsűri: Gouranga!

Nincsen Viva tévém, nincsen Mnyúzik tévém, csak egy kis színes, s rajta 3 földi sugárzású magyar adó. Többet szól fülemben mp3, mint a „mai slágerek” rádió. De én is hallottam Franz Ferdinándékról, így jelentem, ha bénán és bambán is, de ott voltunk, ritmusra mozogtunk, mint a körülöttünk mindenki külföldi egyénekből összerakott ugráló-éneklő halmazok. Cö-cö-cö. Tényleg nem csinálták rosszul a brit popperek.

Vége? Sebaj. Jöhetett újra kötelező kedvencem, melyet pontosan hogy kedvesemmel nézni a legviccesebb, mert Ő aztán ért hozzá, végül is többször fog jó melleket nálam, ha nem is annyifélét, s fajtát. 🙂 Fúúú! Menjen vagy maradjon? „Ennek lóg a melle!” „Ez le se fogja venni a pólóját!” „Ennek nincs is cicije!” „Ez dagadt, csak attól nagy neki!” Fúúúúú! Menjen! Azt ilyenkor emelgetni kell őt, mert magas férfiakhoz képest apró, hogy szakértővéleményével is előrébb legyen a körülöttünk szemet eresztő sóvár férfinép, azt jókat nevetnek rajta párhuzamban velem. Jelzem, nincs mindig igaza!

Az ezt követő hír lesújtó! Immáron másodjára marad el program a táncdalfesztiválon! Komár Laci és a Sárga Taxi otthon felejtette behajtási- és belépőjegyét, azt nem engedték be! És akkor? Hát nem ismerik meg a hírhedten híres, több mint 1000 nővel kufircoló ungarise elvisz preszlit? Jól haza is fordult, azt sem megvárva, hogy kiküldjenek neki újabb belépőket. Megsértődött és lehülyézte az egész Szigetet! Fúúúúú! Ne jöjjön akkor soha többet az a táncoló fekete lakkcipős, oh je!

Akkor legyen egy kis HS7 a sátrat szellőztető megaventillátorok összlégében, melyet valaki az üzenőfalon rémképet írva úgy vizionált, hogy „most hugyozott bele”. Talán a másik oldalt, talán szagtalant…

Tánczenét, tánczenét, tánczenét! Na most akkor már csókolom húzzunk el megasztárra ColorStar-ra, mert az nagyon finya. Hi, bát, lan. Ez még hiányzott. Eredményeképpen tünedező izomlázam ismét megkísért, apja-anyja a fáradság apró jelei, testemhez szintén családlátogatóba jöttek.

Csak még egyet babám, csak még egyet, lécci! Törjünk a Napra! Bahián, már tart. Volt osztálytársamból lett hírős-nevős népzenei muzsikus, de mert a rockzenének is híve, alkottak egy súlyos elegyet. Éppen tangóharmonikán (Mónikán, érted?) játszott fürge ujjaival, mikor odaértünk. Döbbenet ügyesek, brávó!

Fáradt vagy? Oké, akkor menjünk sátorba aludni. Igen, váratlan jöttél, csak egy hálózsákom van, lehet a Tiéd, én meg majd fázom. Eszerint reggelig.

  • FENTE LEVENTE

    Piszkál a Paszkál,Pakisztán:
    Mi lehet a Nagy Krisztán?
    Én nem lehetek rajta,hajta vérem kérem,
    Ez már szerelem,nem is tudom,hogyan viselem.

    Izgága,lány aki drága piszkálna.
    Halványan,néznek rám százan mindnyájan.Stb.

    (FENTE LEVENTE)